Századok – 1904

Tárcza - Végh Kálmán Mátyás: Levél a szerkesztőhöz 807

TÁRCZA. 807 LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Debreczen város allevéltárnoka, Zoltai Lajos úr, A hortobágyi apátságok czím alatt a Századok f. évi junius-havi számában megjelent czikkelye során szíves figyelmére méltatta Hortobágyi apátságaink czímű egyháztörténelmi értekezésemet. Nagy hálával tartozom neki, hogy ismereteimet több becses adattal gazdagította. Nem neheztelek érte, hogy »fervore demonstrandi abreptus« kissé incselkedve meg is csipked, mert ez úgy sem tartozik a tárgyhoz, én meg huszonnégy éves írói pályámon ezt már régen megszoktam. Mielőtt soraira válaszolnék, egy kevés türelmet kérek tőle és az olvasó közönségtől. A dolognak ugyanis tüzetesen utána akarok járni. Ha állításai igazolódnak, készségesen nyújtom neki a pálmát. Egyelőre azonban ellenkezőt jelezhetek »sine ira et studio«, mert ohati adatai fényes igazolást látszanak nyújtani az én álláspontom mellett. Addig pedig tegye meg azt a t. allevéltárnok úr, hogy az ohati apátság védőszentjére nézve »egykorú okiratokra« támaszkodó állítását bizonyítsa is be, ne csak állítson, mert a felhozandó bizonyítékokkal igen-igen nagy szolgálatot fog tenni az egyháztörténetnek és általában hazánk történetének; hiszen oly apátságról van szó, melynek tőszomszédságában Árpád-házi királyaink birtokai feküdtek, az apátság történetei tehát az ő történetökbe is könnyen bele szövődhettek, kivált III. Béla, az »orvok és latrok« erőskezű megfékezője történetébe ; mely körülménynyel mintha egybevágna a nagymajori, általam rajzban is közölt börtönszerű alépítmény és az e birtokhoz ma is tartozó Karjúház, régibb kiejtés szerint Karnióhely (talán vesztőhely). De volt légyen az ohati apátság akár szerintem a csegei Nagymajorban, akár szerinte a debreczeni Kisoliaton máskép Telkiházán vagy Telekházán, maradjunk jó barátok Szabolcsban (!!) úgy, mint Hajdú vármegyében. Ároktő, 1904. jul. 20. VÉG H KÁLMÁN MÁTYÁS. II. RÁKÓCZI EERENCZ ÖNÉLETRAJZA. (Rövid válasz Keller Imre bírálatára.) Keller Imrének a Századok szeptemberi számában megjelent bírálatára, mely az Önéletrajz fordítását igen kedvezőtlen színben tünteti fel, röviden az alábbi kijelentésekkel tartozom : A történeti igazság elhomályosítása volna, ha a nagy fejedelem csorbítatlan dicsősége kedvéért emberi gyarlóságait elhallgatnék. Vallomásaiból, ha a történeti részeket kiszaggatnók, — csak Tisztelt tagtársunknak hozzánk már régen beküldött sorait a közbejött szünet miatt nem volt módunkban előbb közölni. Szerk.