Századok – 1904

Tárcza - Baráth Ferenc nekrologja 805

TÁRCZA. 805 szövege egy minta után készült, miért is elégséges lesz csupán egyet a háromból közzé tennünk. Az elsőnek szövege a következő : Ich Eudts unterschriebene habe von Dero Rom. Kays, auch zu Hungarn undt Böhaimb Königl. Kays. Hoch. Löbl. Hungarischen Cammer zu Prespurg General Einnehmer Herrn Johann Spacay an meinen jährlichen Unterchaltnngs Deputat abermahl vor ein Quartal Dreyhundert fünff undt siebenzig Gulden richtig reinisch undt zwaar zu eigenen Händen empfangen. Solches bezeugt mein gegenwertige Handt-Unterschrifft undt angeborenen Insigill verfertigte Quittung. Actum Ginss, von 1. May, anno 1677. Anna Maria Széchi m. p. (P. h.) A másik két nyugtatvány szövegében változás csak annyiban van, a mennyiben a második és a harmadik nyugtatvány szerint nem Spaczay János, hanem Franck János volt a fizető. VÖLLICK BRÚNÓ. BARÁTH FERENCZ 1844. nov. 4. — 1904. szept. 5. Ez elhunyt tagtársunk neve nem sokat forgott a nyilvánosság előtt, pedig igazi, jeles író és igaz ember volt. Barátli Ferencz nem szerette a feltűnést, kötelességének élt egyszerűen, csendesen, szinte zárkozottan, s csak akkor írt, ha belső szózat hajtotta az írásra. Tanítványai szerették, néhány választott barátjához híven ragaszkodott s azok viszonozták ragaszkodását. — Középiskoláit szülővárosában Kunszentmiklóson és Nagykőrösön végezte, hol Arany János, Szabó Károly. Szilágyi Sándor voltak tanárai. Azután Debreczenben, Jenában tanult, majd a skót szabad-egyház által magyar ifjak számára alapított stipendiummal Edinburgba ment, hol két éven át hallgatott egyháztörténetet és theologiát. 1869-ben hazajővén, a pesti ref. l'őgymnasiumhoz hívták meg a magyar irodalomtörténet és költészet tanárának. Azóta állandóan ott és a nőképző egyesület intézetében működött, mígnem pár év előtt megrongált egészsége miatt nj'ugalomba kellett vonulnia. Mint tanár alaposan ismerte, szerette és tanítványaival is meg tudta szerettetni tárgyát. Finom Ízléssel s a fogékony ifjú elméket elragadó hévvel ismertette a magyar irodalom történetét. Kedvelt íróit, irodalmunk igazi jeleseit tanítványai is megkedvelték, a minél becsesebb eredményt irodalmi tanár alig érhet el. — Mint író először egy röpiratával (Nyugat-Európa és hazánk. Pest, 1871. Apuleius álnév alatt) keltett feltűnést. Majd essayket írt magyar és angol írókról. Nagyon szerette az életrajzi essaynek Angliá-