Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

750 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. sége azonban a császárság idejében nagyjából föltetszik, továbbá a római hódítás következtében betelepülő s mindinkább tért foglaló római polgárságot,1) s végűi az illyr-pannon törzseket, kik mint pásztorok a hegyek közt, s lassanként mint letelepedő földmívesek is a beljebb fekvő földeken éldegéltek. A parti városokban lakó hellen és római elem a városi élet képviselője, míg a nemzetségi szervezetekben élő illyrség csak lazán függ azzal össze. A római kormányzatnak főczélja e különféle elemekkel szemben csak az lehetett, hogy oly érdekközösséget teremtsen, melyben mindegyik a maga törekvését érvényesíthesse. Ez okból számot vetett a meglévő viszonyokkal s azokhoz alkalmazta közigazgatása rendszerét. Az eredmény bizonyítja, hogy jól administráltak. Mert míg az illyr törzsek Augustus idejében még élet-halál harczot vívnak függetlenségükért, később csak elvétve zavarognak 2) egy-egy tapintatlanabb római újító túlbuzgalma miatt, de azután teljesen belenyugosznak, holott a római katonaság zendűl, mint a hogy Eurius Camillus Scribonianus — igaz, hogy siker nélkül — megkisérlette Dalmácziában, 42-ben Кг. u.3) Kétszáz év alatt odavitte Róma Dalmáczia lakóit, hogy magokénak vallották Róma dicsőségét, gyászában pedig, mint a magokéban osztozkodtak. A római genius erejét semmi sem bizonyítja jobban annál a körülménynél, hogy a dalmát-bosnyák felföld vitéz lakói a rómaisággal együtt enyésztek el. Majdnem azt mondhatjuk róluk, hogy az utolsó illyr volt az utolsó római. A római Dalmáczia közigazgatásáról s beléletéről ugyan csak töredékek nyomán szólhatunk s tág tere marad a hozzávetésnek, mikor az ottani törzsek elhelyezkedéséről s az államhatalomhoz való viszonyáról kell képet adnunk. »Kevés nép méltó a megemlítésre s nevöket nagyon nehéz kiejteni«, így szól általánosságban főforrásunk Plinius,4) mikor a törzseket elősorolja. Mindamellett a római szervezetnek körvonalai a fenmaradt emlékekből határozottan kitűnnek. A tartományt consularis ranggal császári helytartó (lega-J) A római dalmát városokban a Sergia és Tromentina tribus. Erről bővebben ./. W. Kubitschek : Imperium romanum tributim deseriptum. 1889. 231. 272. 1. és Marquardt id. m. IV. ä) Tacitus : Ann. I. с. 2. II. с. 53. s) Tacitus : Ann. II. с. 52. — Suetonius : Claud, с. XIII. <•) Plinius: Hist. nat. lib. III. XXV. 1. 2. XXVI. 1—3. Adatait egy hivatalos jegyzék alapján állitá össze. Nincs miért erős kritikát mondani a csekély szabatosság fölött, hiszen tudjuk, mily bajos ma is bizton megállapítani a balkáni népségeknek mai viszonyait. A hány utazó, a hány »hivatalos« kimutatás, annyiféle adatot olvashatunk.