Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

744 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. pannonok, az illyr mozgalomnak katonailag szervezettebb része meggyőzetvén, Batojuk megadta magát s elárulta társát, Pinnes királyt. Ennek a győzelemnek nagy volt a fontossága, mert megbomlott az egység érzete a törzsekben. A Dráva és Száva köze s a Duna melléke ennek következtében elveszté támadásra alkalmatos színtérbeli jelentőségét s immár csak a inai dalmát-bosnyák begyes vidékre szorult. Ott meg hiába volt minden egyéni vitézség, csak védekezhettek, de cselekvő szerepök megszűnt. Ennek a döntő győzelemnek hírét Germanicus vitte meg Rómába. Nagy, de még korai örömre virradt Róma, mert az illyrek harczának befejezéséről csak akkor lehetett szó, ha vezéreik mind kézre kerülnek. Daesitias Bato pedig még épen állott s boszszura gondolt. Befolyásának tanúbizonysága, hogy a brenkok áruló Batoját megverte, s magok a brenkok adták azután kezébe vezéröket. Halállal lakolt az áruló, népe újra fegyvert fogott. Mind hasztalan, miután Silvanus római alvezér megverte őket. Csak néhány portyázó csapat maradt belőlük, de ezek csupán csak haramia számba mentek és szétoszlottak. A mozgalom beljebb terelődött Bosznia hegyei közé, Bato feladta a Száva vonalát s végső harczához készült. Már csak vergődéssé vált egy egész fajnak ez a rettentő forradalma, de olyanná, mely csak ezután tette igazán próbára a rómaiak kitartását. Tiberius a háború e végső szakaszában már bőven ontotta a vért, irtani s rémíteni kellett egyaránt. Germanicus visszaérkezvén a harcztérre, Tiberius rábízta az egyes vidékek meghódoltatását. О maga Rómában élvezte (12. Kr. u. jan. 16.) a diadal jutalmát, hol rajongva fogadták. Azalatt a dalmát-bosnyák sziklák között folyt a vér, csak lépésről-lépésre törhetett magának utat a légiók vasa.1) Ebben az időben Germanicust illette a vezérlet dicsősége. Tiberius csakhamar visszatért a liarcz színhelyére 9-ben. Bato lelkesített, toborzott, s még most sem tett le a küzdelemről. A rómaiak a már csak lazán egybefüggő illyr rajokkal könnyen bírtak ; hiába volt a Daesitias reménye, mert leghívebb szövetségeseit, a dél-dalmát pirustákat is megtörték. Bato ') Germanicus harczai Splanniumnál (Tomaschek szerint Stari-Majdan, Hirschfeld szerint az Unna völgyében folyt a háború 8-ban), Baetinumnál (Izaciëgrad a bihácsi kerületben) s Seretiumnál (Sorié) folytak. — Kaer id. ért. s б előtte Cons, is e várakat Salona közelébe helyezik. 4. hézagos források ellenmondása szerfölött megnehezíti a topographiai döntést. A valószínűség ép úgy szól Kaerék, mind Hirschfeldék mellett. Annyi bizonyos, hogy a harczok a mai Boszniának a területén az Unna völgyétől a dinári havasok mentén Livno-Salonáig estek meg.