Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 745 védelmi köre mindinkább összébb szorult, mintha csak végzete lett volna ott bukni el Salona táján, a honnan a delmaták százados harczai megindultak. Andetrium (Muc vagy Klissa) várába szorult immár az utolsó nagyobb illyr csapat. Andetrium nehezen hozzáférhető meredek szikla tetején feküdt, vad sziklatorkok és riadó hegyi zuhatagok környékezték, azonfelül a hegyeken át bőven el volt látva élelemmel. Tiberiusnak e természetes erősséggel szemben nagyon kényes volt a helyzete. Legatus;i is megvallotta, hogy a delmaták »bámulatraméltó vitézséget fejtenek ki és szikláik között legyőzhetetlenek.« Már pedig Tiberiusnak győzni kellett, mert ha csak egy balsikere van is, a lázadás újra éled. A római vezér eljárása ily körülmények közt csakugyan elismerést érdemel ; mert győzelmet aratott s a mellett katonái vérét is kimélte. Bato csakhamar látta, hogy hiábavaló az ellenállás, ezért békét ajánlott, és ama szövetségeseit, kik sehogy sem akartak meghódolni, nem segítette többé. De a rómaiak nem hittek neki. Merész roham s véres ostrom után megvették a fellegvárakat s ezzel Bato hatalma megtört. Germanicus az utolsó pannon végvárat, Ardubát (aligha nem a mai ííiksic) vívja meg.2) A lázadás történetírója költői színezéssel írja le az illyr asszonyoknak a hagyománytól nagyított hősiességét. Mondják, hogy férjeiket rákényszerítették a halálig való küzdelemre. Mikor azután a rómaiak az erősséget végre is megvívják, gyermekeikkel együtt a tűzbe rohannak vagy beleölik magukat a vár alatt folyó vízbe. Germanicus a győzelem után behódoltatta a vidéket s visszatért Tiberiushoz, míg Posthumius — ügy látszik — a Drináig terjedő vidéket csendesítette le. A bujdosó Bato, népe végveszedelmét látván, Sceva nevű íiát küldé Tiberiushoz s kegyelmet kért, a mit meg is Ígértek neki. Mikor a fogoly vezér Tiberius elé lépett, nem életéért könyörgött, hanem népét mentegette; fejét kínálván, mindent magára vett, csakhogy övéit kíméljék. »Ez volt a háború vége, •) Andetrium alatt vagy a mai Mué, vagy pedig Klissa értendő. A topographikus részletek, bár ismételjük, hogy a források e részben megbízhatatlanok, inkább Klissa mellett szólnak. Az andetriumi győzelem napját aug. 3-ra tették a római fastesek. 2) Tomaschek (Die vorslav. Topographie der Bosna-Hercegovina. Mittheilungen der к. к. geogr. Gesellsch. zu Wien, 1880. 509. 1.) a Bosznamelléki Yrandukot véli Ardubának. Sok szól ellene e feltevésnek. Vranduk ugyanis a Boszna völgyében, a hadi színtértől északra fekszik, míg Niksid helyfekvése jobban megegyezik Dio Cassius leírásával. A nehézség — mint Hirschfeld kifejti — abban áll, hogy többféle hagyományt dolgoztak fel a történetírók. SZÁZADOK. 1904. VIII. FÜZET. 52