Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

630 SZÁDF.CZKY LAJOS. hírmondóul szolgáljon itthon. Hátha ezeknek látása megindítja a szíveket és megtermékenyíti az elméket idehaza s rábírja az illetékes köröket és tényezőket arra a hazafias elhatározásraT hogy siessenek megmenteni e becses műemlékeket. Mi legalább azt hiszszük, hogy ez elengedhetetlen hazafias kötelesség. Lehetetlen elképzelni magyar embert, hogy ezeket látva, egyrészt gyönyörrel ne telnék el lelke, hogy a mi bujdosóvértanúink a messze idegenben mily műremekeket alkottak, másrészt lelkében ne keseregne azon, hogy mi e remekeket végkép elpusztulni engedjük. Miként a fejedelem ebédlőjéből Rákóczi-termet, úgy a fővezér házából egy Bercsényi-termet kellene alkotnunk itthon, hogy példájokon lelkesülve, necsak hazaszeretetet és önfeláldozást, hanem egyszersmind műérzéket és művészetet is tanuljon tőlük, az ő alkotásaikban gyönyörködve, a késő nemzedék. Rákóczi és Bercsényi emléke megérdemelné az erre fordítandó áldozatot. A helyszínén restauráltatni és fentartani igen nagy költségbe kerülne, s távol a hazától, magyarok által nem látogatott helyen, kevésbbé is tehetnék azt a lelkesítő hatást, a mit itthon várhatnánk e becses emlékektől. Bercsényi sírja és hamvai. Mikes Kelemen 1725 nov. 6-án ezt írja Bodostóból kelt levelében : »Itt most elég sírás, rívás és zokogás vagyon... A szegény Bercsényi úr a bujdosásának végit szakasztván, ma reggel két órakor elhagya bennünket... A mi urunk (t. i. Bákóczi) mindenkor mellette volt és hozzája való barátságát holtáig megmutatta.« Nov. 12-én hozzáteszi, hogy »egy kis görög kápolnában temették el.« Ez a görög kápolna Rodostó belvárosában a tengerpart közelében állott. Előbb már oda temették gr. Eszterházy Anted tábornagyot (megk. 1722. aug. 10-én), később még Szarvaskendi Sibrik Miklóst, Rákóczi udvarmesterét, (megh. 1735. okt. 7-én). Mindenik sír fölé (mert a templom alatt sírbolt nincs, csak a templom földjében ástak sírokat) márvány-emlékkövet helyeztek latin felirattal és czímerképpel. Ezt a görög kápolnát azóta kétszer is átalakították: 1828 táján és 1896-ban. A sírokat mindkét alkalommal — úgy látszik — megbolygatták és a sírköveket áthelyezték. Az első ízben való megbolygatás felől Thaly Kálmán fejezte ki gyanúját a sírkövek fekvése alapján; az újabb megbolygatást mi határozottan állíthatjuk.