Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 607 A Magyar-föld és Kilesz-patak völgye között még egy patak folyik alá a Magyar-hegyek alól : a Csalán-dere (Tolvajpatak), mely a Magyar-föld nyugati határát képezi. Ennek és a Magyar-pataknak medre között terűi el a magyarok földje, a Magyar-hegyek lábától le egészen az említett patakoknak a Kilesz-patakba ömléséig, tehát majdnem egészen a czohánei gyártelepig. Megtaláltuk tehát a Thököly csiflikje romjait az egykori Yirágok-mezején,1

) »az ő szép virággal beborult mezejével, a közel való havasokról lejövő gyönyörűséges pisztrángos patakjaival ... sok szép gyümölcsös, árnyékos, minden életre való alkalmatosságával«, mely »az méltóságos Zrínyi Ilona fejedelemasszonynak bujdosásában láváit az jó vizéért igen kedves lakóhelye volt.« Honnan vették ezt a jó vizet, hol volt az a Komáromi által magasztalt szép bö híves forrás, mely vízzel látta el a kurucz király házát, melynek vize a fejedelemasszonynak olyan kedves volt? Ha jó helyen kereskedünk, ennek is kell valami nyomának lenni. Kérdezősködésemre azt az örvendetes feleletet kaptam, hogy megvan a forrás is a puszta házhely közvetlen közelében ; vezetőink örömmel kalauzoltak el oda is. A bozótos puszta házhelytől délnyugat felé m. e. 200 lépésnyire, a Csalán-patak irányában, egy teknőalakü mélyedés van, melynek fenekén faragott kövek között kristálytiszta bő forrás buzog fel a Magyar-hegy alól. Felette terebélyes, vastagtörzsü kőrisfa terjeszti ki fölötte védőleg ágait. A fa lehet kétszázéves, oly hatalmas a dereka, de ágain már meglátszik a századok viharainak dúlása. Törzsét sem igen kimélték az egymásután következő nemzedékek, mindegyik vésett, vágott rajta egy-egy sebet. Mikorra a forráshoz értünk, fürge kísérőink csínos ivókanalat készítettek lopótökből, s azzal merítve iszogattuk a pompás vizet, kegyelettel gondolva Zrínyi Ilonára, a ki annyira kedvelte ennek a »bő híves forrásnak« valóban pompás hideg vizét. Azt mondják, hogy ennél jobb ivóvíz nincsen az egész környéken. A forrás vize s a körülötte elterülő szántóföld épen vezetőnk (Hadsi Koszti Tanasz) tulajdona, s ő beszélte, hogy a forrástól még nem rég is erősen kikövezett út vezetett a csifiik ') Ezt a nevet ma már nem ismerik, a megfelelő Csicsek-majdan helyett Esselc-majdan (öszvér-mező) néven neveznek egy közeli legelőhelyet.