Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

608 SZÁDF.CZKY LAJOS. helye felé, mely őt a szántásnál akadályozván, a köveket kiszedette és az utat elrontotta. Mindez újabb bizonyságot szolgáltatott arra, hogy jó helyen járunk : ez nem lehet más, mint a Zrínyi Ilona kedvelt forrása, s a Magyar-hegy alatt, Magyar-dülön, Magyarpatak mellett álló puszta házhely, melyet a forrással köút kötött össze, nem lehet más, mint a Thököly Imre csiflikje. Komáromi János leírása annyira reáillik minden tekintetben, hogy e felől kételkednünk sem lehet. Meg kell még említenem azt is, hogy a házhely sűrű csalitja előtt az izmidi völgyre néző homlokvonal közepén egy terebélyes ősrégi vad olajfa áll, mely kísérőink ítélete szerint lehet vagy kétszáz esztendős. Erre felé nézett a ház homloka. Ettől a fától vezet az út lefelé most is a völgybe alá. Ezen jártak he a mi magyarjaink is a városba, a máig is használt mezei úton. Ezen az Izmid felé lejtő egyenes úton kívántunk mi is visszatérni, hogy az idő tekintetében is megtegyük a próbát. A Karatepén hagyott kocsi után izenetet küldöttünk, hogy menjen le a czohánei gyártelephez s ott várjon reánk. Azután még egy búcsúpillantást vetvén a kegyeletes emlékű helyekre s feljegyezvén a helyrajzi adatokat, lóra ültünk s 10 órakor elindultunk Izmid felé. Lemenő utunkban egy kisebb domb tetején még találtunk egy régi épület helyére, mely szintén be volt nőve bozóttal. Nem lehetetlen, hogy ott is valamelyik magyar úr (bojár) lakott a Thököly kíséretéből. Maga Komáromi is valószínűleg külön házban lakott Thököly tői, mert ez »székiben hozatgatja magát látogatására« s az inasok »futva jőnek szállására« jelenteni Thököly haláltusáját.1) Még alább néhány máig is használt tanya mellett, többnyire dohány ültetvények között vezetett az út lefelé. Alább tölgyes erdő következett. Nem győztünk eléggé gyönyörködni a buja tenyészetben s az izmidi völgyre nyíló remek panorámában. A tanyák falai körűi voltak aggatva illatos száradó dohánynyal. A völgy aljára érve pedig, sűrű csalitos berekbe értünk, hol egy-egy szűk űton a szederinda vastag ágú tövisei ugyancsak megtépászták ruháinkat. A hol a patakok összefolynak, a Magyar nevű dűlő alján, még egy régi majorház romjaira figyelmeztettek vezetőink, melynek udvarát az út mellett ősrégi birsalmafák, mint élő sövény vették körűi. E fák gyümölcse kétakkora mint nálunk, ott csaknem vadon tenyész. ') Naplója, 84—85. 11.