Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

598 SZÁDF.CZKY LAJOS. Nikomédia az ó-korban nagy szerepet játszó város volt. Nikomedes bithyniai király alapította (Kr. e. 264.) székhelyéül. Tartományi főváros jellegét a római uralom alatt is megtartotta. A Dalmácziában született Diocletián császár egy ideig itt tartotta székhelyét, üldözve a keresztyéneket s égettetve a martyrokat.1) Itt halt meg a Konstantinápolyt építtető Nagy Konstantin császár is, a ki a Nikomédiával szemben, az öböl tiilsó partján, Jenikő falunál épített kénköves fürdő használata végett időzött itt. Thökölyék is használták e gyógyhatású meleg fürdőt, melynek romjai ma is megvannak. Nikomédiában a bithyniai királyok és régi római s görög császárok palotája helyén most a szultán nyári palotája áll. Thökölyék idejében még megvoltak a régi vár romjai, kerekded nagy tornyai s vastag kőfalai. A város regényes szépségű helyen fekszik, az öböl végső nyúlványának északi partján emelkedő hegyoldalon. A többnyire fából épített emeletes házak sűrűen sorakoznak egymás mellé és fölé, terrasse-okat alkotva. Szőllőlugasok, gyümölcsös kertek és sötét cziprusfák szegélyezik az épületeket. A tengerpart hosszában menő főutcza közepén, elkerített helyen, a vasút vonala fut végig. A bércztetőn s a kelet felé messze tovább nyúló hegyláncz oldalain szőllők és magas cziprusfa ligetek látszanak. Ilyen kies és termékeny volt ez a hely már Thökölyék idejében is. »Ennek az helynek — írja Komáromi — oly szép s annyi szőllőhegyei vannak s gyümölcsös nagy messzire kiterjedt hegyei, kertei vannak, kikben a fáczányok is seregenként laknak, fogolymadárnak sokaságával együtt, hogy majd merő paradicsomnak mondathatik, az minthogy districtusával együtt, melyben az gabonának, szőllőnek s gyümölcsnek nagy bősége vagyon, úgy sokféle vadnak, szarvasoknak, dámvadaknak, vaddisznóknak etc. foglyoknak s fáczányoknak bősége, az törököktől Kucsuk Missir-nek (Kis Egyptomnak) hivatik. Mindenféle életnek nagy olcsósága benne... Erre járnak, valakik vagy jőnek vagy mennek szárazon Egyptomba, az Kanaán földére, Jeruzsálembe s Syriába, Babyloniába, Mesapotaniába etc. ') »Ebben az helyben öntetett ki Diocletianus s más pogány császárok idejében amaz sok ezer martyromok vére, s ehhez nem messze egy völgyben, hogy ordítások, jajgatások a városba ne is hallatszék. Ugy tetszik, könnyebbségemre lett, hogy az mi martyromságunk is ide volt rendeltetve. Dicsőség a nagy Istennek érette !« — írja Komáromi naplójában, 75. 1.