Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

596 SZÁDF.CZKY LAJOS. A szultán a magyar nemzet iránt érzett meleg rokonszenvének adott kifejezést válaszában. »Örömmel látja — úgymond — birodalmában a magyar nemzet fiait és küldötteit. Szerencsésnek érzi magát, hogy elődei érdemeiért neki mondanak köszönetet. Őszinte örömére szolgál hallani a magyarok elismerését azért, hogy elődei is azzal a rokonszenvvel viseltettek a magyar nemzet Törökországba kivándorolt fiai iránt, mint a melylyel ő viseltetik a mostani magyar nemzet iránt. Kivánja, hogy a magyar zarándokok jól érezzék magokat fővárosában és birodalmában, s kellemes emlékekkel térjenek vissza hazájokba. Az átadott feliratot pedig igen kedves emlékül (très précieux souvenir) fogadja és fogja megőrizni.« E meleg rokonszenvről tanúskodó fejedelmi nyilatkozat (melyet igyekeztünk jól emlékezetünkbe vésni és a fogadtatás után siettünk feljegyezni) nem annyira a tisztelgő bizottságnak, mint inkább a magyar nemzetnek szólván, kötelességünknek tartottuk azt itt megörökíteni, mint legmagasabb nyilvánulását annak a meleg érzésnek, melylyel a törökök a magyarok iránt a jelenben viseltetnek. Hálásan kell megemlékeznünk erről a rokonszenvről azért is, mert ez segítette elő történelmi kutatásainkat s részben ennek köszönhetem azokat az eredményeket, melyekről beszámolni szándékozom. I. THÖKÖLY IMRE ÉS ZRÍNYI ILONA LAKÓHELYE KIS"ÁZSIÁBAN. A Rákóczi-zarándoklat programmjának egyik pontja volt Thököly Imre sírjának felkeresése a kisázsiai Izmid (a régi Nikomédia) temetőjében. Én ezt az utat már egyszer (1903 tavaszán) megtettem s most másodszor jutván oda, távolabbi czélt tűztem magam elé : felkeresni Izmiden túl a Virágok mezejét, a hol Thököly és Zrínyi Ilona utolsó éveiket töltötték s a hol meghaltak. II. de glorieuse mémoire, lors de l'anniversaire du deuxième centenaire de ses hauts faits historiques, — sollicitent Votre Auguste Majesté Impériale, de daigner agréer les sentiments de nos respectueux hommages et de notre profonde reconnaissance pour les marques de sympathie et de bonté, que Votre Majesté et le vaillant peuple Ottoman n'ont jamais manqué de témoigner à nos frères en exil lors des jours de l'adversité.