Századok – 1904
Tárcza - Illéssy János: Limbus-darabok 571
572 TÁRCZA. betett Stríbe. « Negyven fáczánt küld utána, hogy praesentálja a királynak. -— Apr. 16-án sürgeti, hogy »jöjjön úgy. a mint jöhet.« — Hat nap múlva ismét ezt írja: »Várom csak minden órában és szempillantásban való érkezését, s megvallom, régen embert szívesebben s örömestebb nem vártam mint Kegyelmedet.« — 1681 május utolján még Varsóban van Jánoky. A fejedelem megköszöni fáradozását, a mit meghálálni kiván. Figyelmezteti, hogy »mivel az armistitiumnak felbontását bizonyos respectusokra nézve denunciálni kellett a generálisoknak«, a hadviselés újra kezdődik, tehát ne Ung és Munkács felé vegye útját, mert arra nem lesz bátorságos, hanem Máramarosszigeten át jőve keresse fel őt szilágyi jószágán. Jánoky lengyel útjának még három emléke vau az iratok közt: III. János lengyel király útlevele 1681 jun. 7-ről; Eadzievski Boguslav pociilator bizonyítványa ex stuba consiliorum, mely szerint »princeps dominus marschallus comitiorum modernorum satisfecit desideriis excellentissimi domini comitis Theokoli« ; és a titkos levelezés kulcsa, melyben egyebek közt Bethune, Vitri, Akakia, Beverend, Vojenszki. Lubomirszki cavallér nevei szerepelnek, kiknek Thökölyhez való viszonyát bőven megvilágítja Angyal idézett munkája. A többi levelek Jánokynak közigazgatási tevékenységét tüntetik fel. 1698 márcz. 20-án mint Hont vármegye alispánja és küldöttje utazik fel Kajali Pál főjegyzővel Bécsbe a neoacquistica commissio beszüntetését kérelmezni. A bányavárosokat is ő igazgatja. 1704 jan. 23-án Bákóczi fejedelem megbízza a tisztújítás vezetésével, a következő évben pedig egy nagy vizsgálattal a bányavárosi kamarák tisztjei és lakosai ellen, kik 1704 deczemherében már a nagyszombati ütközet előtt értesülve voltak Heisternek Nagyszombat felé való jöveteléről s »mind akkor, mind annakelőtte illetlen szókkal szólottanak Magunk, a magyar had és fegyver ellen . . . azon ütközet után az ellenségnek jó emlékezetivei s nemzetünk szerencsétlenségén való örömmel és vigassággal . . . beszéltenek.« 1721-ben már nem élt Jánoky Zsigmond, vagy legalább visszavonult a közélettől. Ez év ápr. 7-én fiát Lászlót küldi ki a kishonti kerület a nagyhonti közgyűlésre a portai összeírások és adókivetés dolgában leendő megállapodás végett. A Bartakovics-téle levelek közt legérdekesebbek azok. melyek Lévának 1663 évi megadására s vicekapitányának. Bartakovics Gáspárnak az árulás elleni védekezésére vonatkoznak. Ezek a Történelmi Tárban fogván egész terjedelmükben közzé tétetni, részletes ismertetésüket itt mellőzöm. A Bartakovics-iratok legrégibb darabja különben 1605 jun. 5-ről, Bédei Ferencz főkapitánytól ered. Bédei oltalmába veszi