Századok – 1904

Történeti irodalom - Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. I. II. Bd. Ism. Takáts Sándor 546

550 TÖRTÉNETI IRODALOM. Január 4-én Laudon tábornokra bízta a fővezérséget, miután bizonyosnak vette, liogy tavaszra a poroszok és lengyelek megindítják a hadjáratot. A készületek közben azonban meghalt II. József. Lipót tr.ónraléptével a politikai viszonyok ugyan hamar javulni kezdtek, de a csapatok vonulása Magyarországból Morvába és Csehországba szakadatlanul folyt. A csapatok létszámát, elhelyezését stb. mind osztrák mind porosz részről a legapróbb részletekig megtaláljuk Criste czikkében. A többi közlemények sorában (II. köt.) különös figyelmet érdemel Zacli emlékirata 1798-ból. A campo-formiói békekötés után Ferencz császár helyre akarván hozni a hadseregben immár szemmel látható fogyatkozásokat, 1798 márcz. 9-én megbízta Alvinczy táborszernagyot, hogy egy bizottságot állítson össze főbb tisztekből, kik erről tanácskozzanak. Alvinczy még a tanácskozások megkezdése előtt felszólította Zach Antal ezredest, a kiváló hadi írót, hogy ha ez ügyre vonatkozó munkálatai volnának, nyújtsa be azokat. Zach engedett a felszólításnak s beterjeszté a hadseregről szóló emlékiratát. A ki az osztrák hadsereg ekkori szellemével, szokásaival és erkölcseivel megismerkedni akar, olvassa el ezt az emlékiratot ; ma is igen tanulságos. Zach emlékirata mellett találjuk Haspinger páter naplókönyvét az 1809-rki tiroli harczokról. Ebben is igen becses feljegyzések vannak ugyan, de bennünket közelebbről nem érdekelnek. Annál érdekesebb Bartsch dolgozata Haynauról és a bresciai felkelésről (1849). A szerző teljesen új adatok és hivatalos jelentések alapján igyekszik Haynaut mentegetni, a ki szerinte a bresciai hiéna névre nem szolgált reá. Elismerjük, hogy a szerző adatai több tekintetben máskép tüntetik fel Brescia elpusztítását; elismerjük azt is, hogy az olasz emlékiratok és feljegyzések sok dolgot nagyon is túloznak ; de hogy Haynau cselekedete valami dicső hadi tett lett volna, azt a szerzőnek senki el nem hiszi. Különben is Haynau jellemének megítélésére nem elegendő a bresciai események ismerete. Eletének későbbi története pedig sok olyan adattal szolgál, a mi teljesen igazolja felőle az olaszok felfogását. Nem is hiszszük, hogy valakinek sikerüljön őt az embertelenség, elvakultság és kegyetlenség vádja alól tisztázni. Bartsch, a ki — úgy látszik — ezt czélúl tűzte ki, ugyanabba a hibába esik, a nielylyel az olasz írókat vádolja. A mikor ugyanis ezek gyűlöletét és elvakultságát emlegeti, ő maga a szabadságáért küzdő, önfeláldozó és bátor bresciai polgárságot folyton banda, csorda, söpredék stb. nevekkel tiszteli. Azután erősen bizonyítgatja, hogy Hay-