Századok – 1904

Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 25

Л GÖRGEY NEMZETSÉG TÖRTÉNETE. 37 A lapos szántóföldeken és kaszálón keresztül a hegység lábáig jut az ember, oda, hol a Hernád most megint eltűnik szem elől az említett betörő kapuján át a hegyközi sziklamederben. Innen meredek és tekervényes elhagyott erdei úton két órai gyaloglás és olykor mászás után egy igen nagy, lankásabban lejtő tisztáshoz ériink és rajta a jókora tért elfoglalt hajdani karthauzi kolostornak s a tőle némi távolságban — úgy látszik — külön épült templomnak omladékaihoz. Tisztán kivehetők voltak a kolostor terjedelmes udvarát körűivevő egyes cellák helyei, hol egykor el-clhangzott a Memento mori! —s amott a templomból még kivehető volt az, hogy hol állott egykor az oltár. Feltűnő volt, hogy a falak, a mennyire még kő kövön állott, és körűi a düledék is mind, annyira vakító fehérek, hogy sértik a szemet a nyári verőfényben ; az egykor köb-alakúvá faragott kövek szegletei pedig gömbölyűek. Ilyenekké nyaldosta a mészkő koczkákat a századok esője. . . . A kolostor tövében, hol gondozott kert lehetett, forrásra, és odább a kis konyhai halastó (piscina) helyére is rátaláltunk. ... A tisztás lejtőjén fölfelé haladva, bővizű kútra akadtunk, melyből most is itatnak a pásztorok. Kövér legelőn át, festőileg szétszórva díszlő bokrok, majd meg terebélyes fák közt hirtelen ezen első (vagyis alsó) fensíknak sziklás széléhez értünk, hol, a ki szédül, megtorpan, mert hirtelen-váratlan a Hernád víztükrét pillantja meg csillogni szédítő mélységben. — A marhacsapás és elhagyott erdei út nyoma jobbkézt — vezetőnk állítása szerint — félóra járás után egy másik, és ugyanannyi idő alatt egy harmadik, a legmagasabb és legmesszebb látó hasonló tisztásra vezet. Nagyon szerettem volna alaposan oldani meg feladatomat, de a haladott idő és az alföldi útitársam iránti tekintet visszatérítettek a kirándulásból. Hát a benyomás, melyet a helyszín szemléletéből nyertem, minő feleletet adott nekem a fölvetett kérdésre? Azt, hogy ha számba veszsziik, mikép a Látókővel összefüggő háttért Liptó, Gömör és Abaujvár megyék közepéig elterjedő, csak sziklagerinczek, bérezi siók, mély vízmosások és távolabb szűk völgyek által megszakított rengeteg őserdő alkotta, mely akkori irtatlan folytonosságában nagyobb lovas tömegek számára még a Látókő gömbölyűén terepélyes tetejénél is nehezebben volt megközelíthető : igenis lehető és valószínű, hogy e helyen sok ezer ember két éven túl szorongott, irtott, ácsolt, s a kidöntött szálfákból legott ideiglenes faházakat rótt öszsze, ugyanarra a mintára, mely a szepesi falvakban, sőt nemesített utánzásban a Tátrafüredek és ezek környéke úri nyara-