Századok – 1904

Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 25

38 IIJ. GÖRGEY ISTVÁN. lóiban még ma is dívik; hogy vadászatból, állattenyésztésből, sőt az új irtásokban kertelésből és némi gabnatermesztésből is, mindenesetre nagy nélkülözések közt bár, de meg tudott élni, •— kétségkívül nagy fegyelem s egységes bölcs kormányzás alatt. És hányan pusztultak el a két esztendő alatt, a szűk helyen együtt szorongás, éhinség s az időjárás viszontagságaitól előidézett betegségekben, részint az ellenség támadásainak visszaverésében ? és hány ezer megmentett emberrel szállt alá Jordán a Menedékkőről a veszedelem lezajlása után? A krónikák ezekre az érdekes kérdésekre sem adnak határozott feleletet, csak annyit említenek, hogy nagy volt a menekültek közt a halandóság. De a tényleg megmentett régi telepesek száma jelentéktelen nem lehetett, mert különben a történelem nem úgy örökítette volna meg ezt az episodot mint szerencsés eseményt, mint kivételest és örvendetest az országos nagy pusztulással szemben. Jordán és fiai nem építettek volna azon a helyen fogadalmi templomot és kolostort népeik szerencsés megmeneküléseért való hála fejében, ha mindössze néhány száz ember megmaradása lett volna ezen mentő kísérlet eredménye. Vitátlan tény az, hogy a tatároktól elhagyott állapotban talált és porig égetett szepességi városoknak meg falvaknak hamvaikból föltámasztása, a Szepesség újjászervezése nagy műveletéhez az emberanyag törzsét a Menedékkőről visszatért régi telepesek képezték. Ézt azután Jordán új bevándorlók behozatalával szaporította. A megmenekült régiek s az új bevándorlók közti arány megállapításához hiányzik minden támpont. Bizonyos csak az, hogy a Szepességen 1248-ban megint létezett huszonnégy község lakosságából mennél kevesebbet vélünk új bevándorlónak : annál többre kell tennünk a Menedékkőről hazakerültek tömegét. * * * És most Weber Samu már idézett müve egy más adatán akad meg figyelmünk. Az 1245 évben egyszerre nyolcz új kisebb-nagyobb helység támad mint szervezett egyházközség. A Poprád folyó partjain s a magas Tátra lejtőin : Poprád, Felka, С'sötörtökhely, Szepesszombat, Nagyszalók és Jég falu ; a Branyiszkó hegytövében pedig Zsegra, s közbűi a mai főhely Lőcse ; 1246-ban Strázsa, 1247-ben Hunfalu, 1248-ban Svábócz és Libicze, s csak 1295-ben Toporcz. Tehát a Menedékkőről való leköltözéstől számítva, a mi