Századok – 1904
Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413
432 LÁNCZY GYULA. kozat, mintegy az elvi elismerésnek gyakorlati lionorálásaképen, felhívást tartalmazott az olasz történelmi intézetekhez, testületekhez, hogy a kiadás munkájában, előmozdításában cselekvőleg is vegyenek részt. Már pedig az a kör, mely a római congressus szervezését 1902 nyarán kezébe vette volt, a Rómában létező Istituto Storico Italiano vezérembereiből állott. Viliari, a congressus elnöke, amannak is elnöke. Az Istituto Storico Italiano pedig már a nyolczvanas évek óta egy történelmi kútfő-kiadási sorozatot indított meg, melynek keretében eddigelé is több nevezetes forrásmű látott napvilágot. E vállalat a Muratori-féle Лег. Ital. SS. fentjelzett új kiadását bizonyos verseny concurrentiának látszik tekinteni. Legalább általában így magyarázták azt a mohó igyekezetet, melynél fogva a Serena-féle indítványnak tárgyalását mindenképen elfojtani, lehetetleníteni akarták, és a miben Viliari elnök járt elől. Előbb valami szabályzati ürügy alatt vétették le a napirendről. Azután Monod-val, a ki döntő szerepet vitt a congressuson, tétettek kísérletet, hogy az indítványt, mint tisztán olasz belügyet, mely a külföldi résztvevőkre nézve idegen, ne tárgyalják. De tudvalévő, hogy Muratori forrásgyűjteménye az egyetemes történeti tanulmányoknak egyik nagy segédeszköze, s így abban mindenki érdekelve van, — nem kevéssé a magyar történész is. S az ú j negyedrét-kiadásból (az eredetinek foliansai helyett) serény munkával szapora egymásutánban következnek a füzetek, különböző Muratori-kiadványok új kritikai forrás-kiadásai, melyeknek korunk fokozott követelményeihez mért korrektsége ellen eddigelé nem igen emelkedett panasz; sőt a Novae Accessiones külön czíme alatt Muratoriban nem található emlékek osztálya is nyílott. Hiszen az olasz forrásanyag oly gazdag — s az élet rövid — hogy a munka méretei és az előkészítés igényei csak lassú haladást engednek. Akár két különböző oldalról induló vállalkozásnak még emberöltőkön keresztül bőséges munkája és tere nyílik, lia e nehéz és sokoldalú tömeggel megbirkózni akar. Leírhatatlan izgatottság és elkeseredés fogta el napokon keresztül nemcsak a közvetlenül érdekelteket, hanem az összes ifjabb olasz historikus csoportokat, sőt azon külföldi tudósokat is, kik az olasz történelem nagy határ-területein dolgozni hivatottak. Végre a congressus utolsó érdemleges ülésében találtatott valamelyes közvetítő módozat egy kurta határozati javaslatban, mely szerint az osztály örvendvén (facendo plauso) a