Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

A HARMADIK NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSUSRÓL. 431 iiii tized természete oklevelileg bizonyítandó, a bizonyítás terhe a birtokost illeti, — mert a jogvélelem általában a sacramentális jelleg, tehát a végleges eltörlés mellett szól. Ez összefüggésben tehát a történeti jog- és adomány ez ímelc kérdése, alaki hitelességök s érdemi hatályuk, bírói, de kétségtelenül jogtörténeti, sőt diplomatikai vizsgálat és elbírálás tárgyává alakult. A girgenti-i alapító oklevél és dispositiói, maga az 1093-iki okirat hiteles szövege, a magyarázat, melyet tized-adományi tétele enged, mindez egy egész vitairodalom keletkezésére szolgáltatott alkalmat, melyben az utolsó szó még nincs kimondva, ép oly kevéssé, mint a siciliai bíróságoknál. Régmúlt és jelen így forrnak össze ezen sajátságos itáliai talajon, melynek ellenállhatatlan varázsereje a történeti érzékű szervezetekre talán első sorban e tulajdonságában keresendő. De térjünk vissza a római congressushoz, melynek jogtörténeti osztálya egy formális verdictben — s ez a congressusi határozatok közé felvétetett — szintén állást foglalt ebben a girgenti-i dézsmaperben. Az a kérdés, mely a congressuson a sajátképeni »történészek« osztályát, mondhatni tömegét, előbb lappangó, majd kitörő izgalomban tartotta : a nagy Muratori-üiközet volt. Míg t. i. fent a Collegium Eomanum nagyobb termeiben és tanhelyiségeiben folytak az előadások és tárgyalások, addig lent egy udvari helyiségben egy élemedett korú férfiú osztogatott nyomtatványokat és értekezett ismerőseivel. Scipione Lapi volt az, a Città di Castello-i (Umbria) nagy kiadó- és nyomdavállalat lelke. Csak volt: mert e kiváló értelmiségű s erélyű vállalkozó és szakember még az 1903 év őszén hirtelen elhunyt. A történeti forrásanyag gyűjteményes kiadványai sorában a legkiválóbbak közé tartozik, szinte merész vállalkozás, Muratori hatalmas gyűjteményének, a Berum Italicarum Scriptores folio kötetei anyagának új, még pedig önálló kritikai kiadása. A Carducci népszerű és tisztelt nevének lobogója alatt indult meg, hírneves olasz történészek és a dicsvágyó ifjabb munkások egész csoportjának közreműködésével, míg a szerkesztés központi vezetőjeként Vittorio Fiorini, az olasz közoktatásügyi minisztérium egy magasrendű tisztviselője szerepel. Ez a csoport a nagy vállalat részére a congressus erkölcsi támogatását s az eddigi eredmények elismerését kivánta provokálni, mi végből egy határozati javaslatban állapodtak meg, a melyet Serena senator 43 congressusi résztvevő aláírásával nyújtott be. E nyilat-