Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

A HARMADIK NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSUSRÓL. 429 Minden egyéb, így a Simone da Lentini siculo-olasz nyelvű krónikája, Roger történetére s a fentidézett dézsma-adományra nézve is, csak a (xaufredus Malaterra reproductiója. De a fenti »napirend« (az olasz szövegben ) voltaképen mégis itél a girgenti-i püspökségi alapítólevél hitelessége és állaga tekintetében, irányadónak jelentvén ki a két másolatot, mely azon időben készült, midőn a pecsét még létezett. Valamint hogy hivatkozásai azon régebbi idézetekre és reproductiókra, melyek a XVII, századig mind a tizedre vonatkozó tételnek kikezdése vagy említése nélkül jelentek meg, minden formális kijelentésnél erősebben hangoztatják, hogy az »inciso«, mely a mai, pecsét nélküli »eredetiben« feltalálható, későbbi interpolatió ; esetleg maga az egész mai hártya-okmány legalább is kétes hitelű. Azonban ez utóbbi végkövetkeztetéstől visszariad és tartózkodást nyilvánít a hitelesség kérdésében, melyet további következtetéseiben mégis megdönteni látszik. De kérdezni fogja a t. olvasó : mi aktualitása van ennek az egész felvetett kérdésnek, a sajátságos controversiának, mely e tételek mögött kézzelfoghatóla g lappang? A legérdekesebb, hogy ez az akadémikus ódonság a mai napig foganatos realitást képvisel és modern társadalmi állapotokat érint. Maga a tized (decime) fogalma Olaszországban tágabb, mint a legtöbb európai államban; nem csupán a cathedraticum, primitiák (primi fructus), decimae regiae (sajátlagos értelemben) értetnek alatta, hanem a gyakorlatban azonosul bizonyos szolgálmányokkal, censualis és contractualis járandóságokkal (censi e livelli). sőt emphyteutikus szolgálmányokkal (canonok), melyeknek kategóriáit jogilag, fogalmilag nem lehet a tizedekkel egyesíteni. így a gyakorlatban az úrbéri szolgálmányoknak egész rendszere fejlődött ki, mely a félsziget egész területén, a tiroli határszéltől le a siciliai tengerpartokig, változó súlylyal és eredménynyel terhelte volt a lakosságot. És a XIX-ik század egész második felén keresztűlhúzódik a fennállott külön olasz államok és kormányok speciális törvényhozása e terhek szabályozása, megváltása és fokozatos megszüntetése irányában. De ez az állapot sehol oly jelentős és súlyos mérveket nem öltött, mint Siciliában, a nagy osztályellentétek s a Zurita »Annales de la Corona di Aragon« első nyomású »Indices rerum Aragoniae regibus« stb. czímű pótkötete, a szépségéről híres editio princeps : Saragossa, 1578. Potthast ellenében mindenesetre teljesebb kiadásnak tartom a Muratori-félénél. 30*