Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

A HARMADIK NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSUSRÓL. 425 rapport général-îéle, az eredmények, liézagok és desideratumoknak tüzetes, de egybefoglaló előterjesztése és az ezekből kiemelkedő közérdekű, elvi jellegű mozzanatoknak megvitatása a jelenlevő előkelő európai szakemberek által, s az ilyen vitából leszűrődő Ítéletek és követelmények formulázása, — ebben lett volna köszönet. De így, a felolvasások és egyes nem contradictorius, hanem egyoldalúan referáló felszólalások voltaképen minden elvi és gyakorlati conclusió nélkül hangzottak el; a minek tényszerű bizonysága, hogy az osztály a nagy thémára nézve bizonyos ünnepélyességgel congressusi határozattá emeltette, hogy ezek a részletes jelentések és felszólalások egész terjedelmükben a nyomtatványok közé iktatandók ; de semmi egyebet, a mi bárminemű elvi érdemleges kijelentést tartalmazna. Pedig egyébként a congressus nem riadt vissza sem a nagy tervezésektől, sem a positiv határozat-kimondástól. így felmerült az a nagyérdekű terv — ha egyelőre nem is lett belőle egyéb egy bizottsághoz utasításnál — hogy egy Corpus inscriptionum medii aevi szerkesztessék és adassék ki, mely a Corpus inscriptionum latinarum folytatása gyanánt, a VII. század elejétől a XIV. század végéig több önálló részre osztva (Sec. VII- IX. mintegy bevezetés. Pars prior = sec. X—XII. Pars alterior = sec. XIII—XIV.) közölné a felirat-anyagot. Bárha csak Olaszország középkori felirati anyagáról van szó, úgy hiszszük, felesleges külön kiemelnünk ezen nehéz, de nem lehetetlen megvalósítású terv kivitelének nagy horderejét az egyetemes középkori történetismeret gazdagítása, tisztázása tekintetében. Egy Corpus chartarum Italiae terve még élénkebb discussiók tárgyát képezte. De van-e a magyar olvasónak első hallásra fogalma róla, hogy mit jelent ez a három rövid szó ? Mekkora tömegét az egyházi és helyhatósági, a köz- és magánlevéltárakban (százával vannak ezek is) felhalmozott okleveleknek, még ha csupán a közérdekűeknek kiválogatását mondják is ki. De micsoda a »közérdekűség« kritériuma a történeti kutatásban s anyag-publicatióban ? Bár a szóvivők maguk igen komoly történészi munkások, — a gyülekezet kevés hittel fogadta és tárgyalta az indítványt és határozatot benne nem hozott, vagy diplomatizálva csak utalt reá biztatólag egy határozatban, mely az olasz igazságügyi minisztériumnak (mert Olaszországban ennek hatáskörébe tartoznak az állam-egyházkormányzati ügyek) kezdeményére vagy Ígéretére vonatkozik az olasz egyházi levéltárak megközelíthetővé tétele iránt.