Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

414 LÁNCZY GYULA. a szervezésnek összes alakiságait ; holott érdemileg már napokkal előbb határozott mindebben a domináló tényezők köre. Fényes gyülekezetnek neveztem, mely a Collegium Eomanum ódon, kissé setétes termében, amaz áprilisi napok alatt szinte tömegekben verődött össze. Ugyanis bátran vélem állíthatni, hogy még nem volt eddigelé társulás vagy hasonló alkalom, melyen a szellemi tudományok különböző területeiről, szakmáiból, ebez fogható phalanxa a sommitásoknak ekkora imposans számmal felvonult és személyes megjelenésben látható lett volna. Bölcsészet s összehasonlító vallás- és egyháztudomány, ó-kori nyelvészet és összehasonlító irodalom, műtörténelem és régészet, jogtörténelem, földrajz, végűi pedig és nem kicsinylendő jelentőséggel az exakt (természet, számtan, orvosi) tudományok mindannyian a világszerte tündöklő nevek hordozói által képviseltettek, melyek köré komoly számottevő szakmunkások kisebb-nagyobb csoportjai — az egyes főosztályokban változó arányban — sorakoztak. De activ munkaerőben — természetszerűleg — egy sem gazdagabb mint a sajátképeni történelmi osztály (sezione di storia medievale e moderna) s alosztályai, melyekben hivatásszerűleg a congressus valódi élete lüktetett, — az az áramlat, mely mint mindenféle organikus életfolyamat, nem kevés salakot is sodor maga elé és juttat kiválásra. Az ó-kori történelem (külön osztálya) e sorozatban meglehetősen jelentéktelen, hogy ne mondjuk, elenyésző szerepet játszott, a mi feltűnő épen Róma színterén és hatalmas antik staffage-a mellett. Néhány praehistorikus és topographiai thémán kívül egy-két tétel a Ptolomaeusok uralmára vonatkozólag — semmi az ó-görög történetből — s egyetlenegy a rómaiból: az Augustusi alkotmány-szervezésről G. Ferrero-tól, attól a szellemes, szinte tűleredeti társadalom-politikai írótól, a ki nyilván római története második részének : I Cesari, Augustustól Tiberiusig egyik fejezetét olvashatta fel. De ez a legmodernebb szerző teljesen kívül áll a professorok s amanuensisek coteriáin. Am e hallgatagság nem véletlenből ered, hanem szorosan összefügg az 1903-iki gyülekezetnek előzményeivel s az 1902 évre tervezettnek kénytelen elhalasztásával. Akkor ugyanis Ettore Pais tanár, a mai Olaszországnak mindenesetre legtudósabb, legmélyebben beható ó-kori történésze és forráskritikusa állott az egész vállalkozás élén, azon időben a nápolyi Muzeum igazgatója, melyet átszervezni és reformálni készült, s oldala mellett a kiváló ó-kori történészek egész csoportja. De épen e pontról keletkezett az összeütközés.