Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

A HARMADIK NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSUSRÓL. 415 magában az olasz tudós világban, majd pedig emez s a német történészek és archaeologusok között, mely 1902 elején az utóbbiak tiintetésszerű visszavonulására, majd nyilt ellenségeskedésére vezetett. Hiába üdvözölték Mommsent ez évi áprilisban és nevezték táviratilag a congressus tiszteletbeli elnökének. О elejétől fogva távol tartotta magát a római vállalkozástól s az engesztelő üdvözletre mindössze egy conventionalis udvariassági! sürgönynyel reagált. A Forum Komanumon talált lapis niger leletére és archaikus, enigma tikus feliratának vitás magyarázatára kell visszamenni, hogy e viszályok benső okait megértsük. Még 1900 elején vettem volt a Notizie degli Scavi erre vonatkozó szakkiadványának lenyomatát, az illetékes római tényezők értekezéseivel, jelentéseivel Guido Baccelli akkori közoktatásügyi miniszterhez. Akkor a római egyetemnek összehasonlító nyelvtörténésze és italicai epigraphusa, Luigi Ceci tanár, ismételve hangoztatta volt, hogy ezen, archaikus emléknek felirata, az ő interpretatiója szerint, forradalmat jelent az ó-római történet s intézmények felfogásában, vagy inkább a XX-ik századnak nagy reactióját a XIX-ik század skepsise ellenében. »Livius tekintélye s a hagyománynak történeti alapossága mellett, a Niebuhr és Mommsen szavában vetett hit ellenében.« így történt, hogy az olasz és német ó-kori történészek javarésze visszavonult és szakosztályuk — mint a classica philologia egyik alosztálya — ennyire pangott. De ezt az egész congressust elejétől végig mint az Eumenidák kara, úgy kisérte Luigi Ceci könyörtelen, többnyire túlzó, de mindig tudós és metsző kritikája egy czikksorozatban a Popolo Romano hasábjain, hol a bezárást követő napon (április 10-én) egy vigasztalan verdictben összegezte ítéletét a congressus benső eredménytelenségéről, tartalmatlanságáról, és csak egy clique diadalának (il trionfo di qualche chiesuola e di qualche chierichetto) minősítette azt. De térjünk át a Il-ik osztályra, a bennünket legközelebb érdeklő középkori és modern történetre. Ám a tényleges helyzet jellemzésére előre kell bocsátanom, hogy a főosztálynak még alosztályai is voltak, — methodika, diplomatika, könyvészet, segédtudományok, — de maga a főosztály is ugyanazon órák alatt ismételve párhuzamos üléseket tartott, mely állapot akár csak ezen egy főcsoport tárgyalásainak közvetlen kisérését, áttekintését nem kevéssé megnehezítette, még ha az érdeklődő vagy érdekelt a congressus