Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

972 THALLÓCZY LAJOS. szervezetet, s rövid időre *) a dunántúli Paunónia még római kézre került. A mécs utolsó lobbanása volt ez a feltámadás, mert a Duna-Tisza közén nemsokára a lovas hun nemzetnek virradt fel a napja. Elfoglalták a mai szlavóniai síkságot s ezzel Dalmácziát elzárták az Alsó-Duna vonalától, csak Sziszek vidéke maradt meg római kézen. Dalmáczia szerencséjére a hunoktól jó elválasztó határnak bizonyult a bosnyák begyvidék. A lovas népnek nem kellett a felföld s inkább a lankás belgrád-nisi vidéket használta legelőnek. A gazdasági élet s bányatevékenység azonban a római utak mentén teljes hanyatlásnak indult. Érthető ez abból, hogy a bányászat a termelésnek legkényesebb ága. Megérzi a legkisebb rázkódtatást, s az elitélt rabnak szabadságot hozott a pannon pusztulás, neki a góth s hun betörés jóformán megváltáskép jött. Már Valentinianus alatt nagymérvű szökéseknek kellett előfordulni, úgy a mai Boszniában és O-Szerbiában (Dardania),2) melyek ellen szigorú parancsolatot bocsátott ki a császár.3

) A hun hegemónia idejében kétségtelenül megszűnt a keleti határon minden bányamunkásság,4

) s a tartomány tevékenysége mindinkább nyugatra, a tengerpart felé irányult. Thrákiában s Illyricumban a hunok megbontván a kereteket,6) a rómaiság ösztönszerűleg a nyugati part felé vonul vissza.6

) Salona megtelik menekülőkkel s a liburniai felső parton is elevenen lüktet még a római élet.7) Nagyot fordult a római társadalom sorsa. Előbb a barbároknak egy része állt a rómaiság zsoldjába, míg a kapunál kirekedt szabad barbárok irigyen nézték zsoldos testvéreik helyzetét. Most Attila udvarában rómaiak az intelligens rabszolgák, az irnok-cselédek, s római kézműves dolgozik a lovas hunnak, a ki megveti az elaljasodásában hízelgő, civilisált ugyan, de elpuhult nemzetet. Még az a hagyomány is fenmaradt, hogy Attila, a turáni lovasok ura, góth nyelvre akarta taníttatni az összes rómaiakat.8) Ezt ') Marcellini Chronicon ad 427. 2) A novo-brdói bányák a kossovói vilájetben. Mai állapotukról Hoffmann Rafael írt a bécsi földr. társ. közleményeiben, 1893. 589. 1. а) Cod. Theod. lib. X. tit. 19. 4) Srebrenicában ugyancsak 305-ig terjedó' pénzeket találtak. W. M. IV. 241. De ez még nem teljes bizonyság. B) Marc. Chron. ad 441—442. — Jornandes : De reg. succ. c. XCVIII. б) Az V-ik századra teszi a hagyomány a san-marinói kis szabad kerület alakulását, melyet egy Marinus nevű dalmát építőmester alapított volna meg. Archenholtz : Minerva, 1802. p. 555. 7) Lorenzo Benevenio : II Commune di Zara. Zara, 1856. 8) Petri Alcyonii Medices Legátus de exsilio. Velencze, 1522. h. III. Récsi udv. könyvtár, 22. nr. 61.