Századok – 1904
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950
A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN'. 973 a dalmát római kétszeresen fájlalta, mert vérein esik a gyalázat, s mert nem tud bosszút állani. Modern szóval élve, nemzeti visszahatás jelét látjuk abban a tünetben, hogy a tengődő nyugati imperiummal szemben, Salonában egy új dynastia akar megalakulni Marcellinus személyében. Róma politikájának akkori intézője Galla Piacidia, a kis (III) Valentinianus anyja, eljegyezte fiát a keleti császár (II. Theodosius) leányával Licinia Eudoxiával. jegyajándékúl pedig nyugati Illyricumot a házasság megkötése alkalmával átadta Byzancznak.1) Házasság útján akarták jóvátenni Theodosius hibáját, melyet Ulyricum megosztásával elkövetett, s most, mikor Dalmáczia már elvérzett, keletre bízni a védelmet a nyugati politikának harmincz évi tehetetlen kormányzata után. Egy nagy szárazság tönkre tette a provinciát, az emberek közt éhjárvány ütött ki,2) azt hitték, hogy vége a világnak. Ily körülmények között mit jelenthetett Byzanczra nézve a jegyajándék У Mikép hódoljon Dalmáczia a keletnek, mikor Attila aquilejai pusztítása csak haszon Byzancznak, s Dalmá•cziára nézve felér számos nemzedék kiirtásával? Mindez nem elég. Geizerik vandal kalózai a dalmát partokat dúlják,3) a góthok és gepidák pedig formailag Byzancz engedelméből Attila örökébe lépvén, Mitrovicza s a Drina felől pusztítanak.4) »Sivataggá« lett Illyricum,5 ) Aetius a rómaiak utolsó reménye nincs többé.6 ) Ekkor támad fel Marcellinus, Aetiusnak bizalmas belső embere. Salonai dalmata, kinek családja a legelőbbkelőek közé tartozott.7) Midőn III. Valentinianus megöleti Aetiust, Marcellinus megtagadja az engedelmességet hadai élén. Salonába megy s Dalmácziában ténylegesen átveszi a főhatalmat. A tartomány lakói örülnek a változásnak, senki sem támad ellene a római központ érdekében.8) Ezzel az elszánt föllépésével Dalmáczia kiválik az itáliai közösségből, de a ') »I'lacidia nurum sibi comparavit factaque est conjunctio regnantis divisio delenda provinciis.« Cassiodorus Var. XI. 7. A tényleges átadásról Jornandes : De reg. success, с. XCVII. 8) Farlati : 111. Sacr. II. 88. 3) Vict. Ep. Vit. Hist. pers. Afr. c. 51. Corp. ser. eccl. Bécs. VII. 4) Strakosch-Graesmann idézetei id. m. 102—163. U. A 455 éven túl megszűnik a bosnyák területen lelt római pénzek sorozata. •) Hieronymi com. in Soph. lib. I. 2. 3. e) Marcell. Chron. »Cum ipso Hespericum cecidit regnum, nec hactenus valuit relevari.« ') Marcellinus ethnicus (t. i. dalmata) Zosimusnál. Szerepléséről olv. Thierry : A nyugati birodalom végső napjai, 91. 1. (Magyar ford.) 8) Procopius : De bello vand. I. 6.
