Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

954 THALLÓCZY LAJOS. kitűnt, hogy egyezkedni kell a »barbárral.« Császári engedelemmel beljebb kerül a római határon számos telepes barbár isr kiket földművelésre akar szoktatni a római hatalom. Mindezek a harczok azonban Dalmácziának csak az elővédjében folynak, a partvidék még nem érzi a küzdelem keserveit. Az imperatoroknak pedig valóságos katonai iskolájuk vala ez a folytonos harcz, mert ha nem nagyszámú és katonailag fegyelmezett ellenséggel vívatott is, de nagy lélekjelenlétet és ügyességet kívánt. Itt vitézkedett Pertinax, a későbbi császár (193), mint az illyr légiók feje; Pannóniában szerzett babérokat Septimius Severus, Dalmácziában tartotta fen a rendet Diclius Julianus, kit Septimius Severus buktatott meg ; de dalmát szempontból annyiban méltó a megemlítésre, hogy határait - hihetőleg észak-nyugaton — megvédelmezte.1) A folytonos harczok eredményekép az illyr-pannon légiók katonai túlsúlya állott elő a birodalom és Dalmáczia szerencséjére. A császárság története a második és harmadik században a gyilkosságoknak bőséges példáival ismertet meg bennünket, elénk állítja a militarismus és a vele járó önkény elrettentő példáit, s ha úgy veszszük, az ethikai tényezőknek is viszonylagos megfogyatkozását. Viszont azonban bámulatot kelt. hogy az illyr emberanyagnak jut osztályrészül a birodalom fentartása. Mintha ez új hajtással új élet került volna a nagy szervezetbe, sőt majdnem azt mondhatnók, hogy a classikus ókor két vezérlő népe, a görög s a római mellé oda kell állítanunk az értök — igaz, hogy római mezben, római lélekkel — vérével áldozó illyr elemet. Az a végzet jutott osztályrészükül, hogy egy már megformált államnak váltak fentartó oszlopaivá. Meddő föltevésekre vezetne, lia a tág földrajzi értelemben veendő Illyricumból eredt katonai császárok származását abból a szempontból vizsgálnók. hogy mennyiben odaszármazott rómaiak ivadékai, avagy mily mértékben folyt ereikben illyr vér. Bizonyos, hogy az illyr vérkeveredést nem a százalék arányában kell mérlegelnünk; látjuk hatásából azt, hogy Róma bennök és általok él. Az illyricumi színtéren lefolyt e korszakbeli események viszonyát Dalmácziához csak úgy érthetjük meg, ha a nagy illyr területet a dalmát provincia külső gyűrűzetének veszszük, melyen nemcsak általános birodalmi érdekből folyt a. határliarcz. Első sorban a belső dalmát területet kellett megvédelmezni, mert abból a forrásból merítették anyagi segélyforrásaikat az imperátorok. Midőn Septimius Severus császár vetély') Aelius Spart, с. 1. p. 574. 178. Kr. u.