Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN'. 955 társával küzdött, Dalmácziából telt ki a pénz, melyből a katonai kincstár szükségleteit fedezte.1

) Összevetve ezt a körülményt Dio Cassius atyjának s magának a jeles történetírónak Dalmácziában való szereplésével, hol fölötte tisztes emlékezet maradt fen róluk,2) a közigazgatás folytonosságából s abból a gondból, melyet az egyes imperátorok az állami közigazgatás javítására fordítottak, a dalmát provincia aktiv vagyoni és jövedelmi mérlegére lehet következtetnünk. Alexander Severus (222—235) imperátor, a ki Pannóniát ottani helytartói működéséből jól ismerte,3) fősúlyt fektetett a tartományok élén álló — most már praeses-nek nevezett — kormányzók anyagi helyzetére. Úgyszólván teljes fölszereléssel látta el őket : kaptak tisztességes fizetést, asztalukra bort; istállóikba lovakat, öszvéreket állított be az állam; kijárt nekik a díszruha, sőt még az utczára való is ; volt férfi és nőcselédjök, szakácsuk, sőt ha nőtlen volt az illető, az állam még ágyast is rendelt mellé.4

) Szabály volt, hogy senki a maga szülőhelyén nem lehet intéző ülnök,5

) s ez a körülményekhez képest válogatott hivatalnoki kar a maga összevágó működésével legjobban magyarázza a rómaiság megszilárdulását abban a században, midőn a népes tartományokra vágyik az éhes barbár, a legfőbb hatalom birtokosa, az imperátor, isten-számba .megy, de nem halhatatlan, mert életének fonala katonái kezében van. A katonából császárrá lett egyén a hivatalnoki szervezetnek a feje, külső képviselője, de a végrehajtás a tartományi főközegekre nézvén, az imperatornak már a maga érdekében is conserválni kellett akaratának ez érvényesítőit. A római provinciát, jelesül a dalmát határtartományt tehát főleg a tartományi kormányzó személye érdekelte, mert a császár jóindulata felől biztosak lehettek. A császárok közül aligha lehetett egy is, a ki Dalmácziát ne ismerte volna, s a thrák Maximinus Rómába sem ment, hanem Sirmiumban (Mitroviczán) tartotta székhelyét, Gordianus pedig nagy gondot fordított Dalmácziára,6) mely mindinkább felkölté a pannon határon átcsapdosó góth és szarmata elemek bírvágyát. A barbárok betöréseiről és pusztításairól ez időben csak általában értesülünk. Berontanak Illyricumba s pusztítanak, így szólnak a tudósítások. Ezek alatt korántsem érthetünk terv») Herod. III. 7. 13. ') Az atya 180 körül, a fiu 226-ban. ') Aelius Spart, с. 1. p. 594. 4) Lampridius : Alex. Sev. cap. 42. ') Ael. Spart, с. 7. «) Capit. Gord. 14.