Századok – 1903

Értekezések - KISS ISTVÁN: Radvánszky György eljegyzésének története 797

808 R. KISS ISTVÁN. írt leveleiben majdnem szóról szóra azt hangoztatja, hogy »a negyedik gradus utolsó, az isteni törvény szerint nem is tilos, s az okból is így nagy patrónus interpositiójára dispensálható ; egyetemben s egyvelétve vagyunk katholikusokkal ; egy földi felség s azon egy törvény alatt élünk s azért a beneficiumokból sem excludáltathatunk.« A kérelem megírását és indokolását Manigaira és Tapolcsányira bízza, benyújtását Dirnerre. Radvánszky- szép Ígérete utat talált a jezsuiták szivéhez. Minthogy legelőször Manigainak írt, a munkát ő kezdte meg. Tapolcsányihoz és Dirnerhez szóló leveleit bizalomkeltés czéljából elküldés előtt megmutatta Radvánszky Jánosnak. Már ebből is sejthetjük, hogy megbízója ízlése szerint írt, s mégis lesújtó választ kapott. Dirner több pappal közölte a dolgot, de közbenjárását sem igérte senki. Egyik azt felelte, hogy protestánsok pénzért sem kaphatnak Rómában dispensatiót, mások meg azon csodálkoztak, hogy miért nem fordulnak a kérelmezők saját főpapjaikhoz, mert Rómában, mivel még soha sem fordult elő, szokatlan a protestánsok kérése, és Manigai eljárását szerződéses szentség-árulásnak tartották. Dirner a mellett, hogy a csodálkozókkal csodálkozik, sajnálja, hogy fáradsága nem űzette ki magát. »Impensam operám perdidit!« 4

) Az 1721 jan. 4-én kelt kedvezőtlen válasz Manigai közvetítésével Radvánszky Jánosnak még kezéhez sem juthatott, mikor Révay Erzsébet már beleunt a dologba. Láttuk, hogy a dispensatió-kérést sem tudta a maga protestáns lelkiismeretével összeegyeztetni és sajnálattal hallotta, hogy Tapolcsányi kedvezőtlen válasza után Radvánszky nagyobb körben, és a protestánsok legnagyobb ellenségei, a jezsuiták javára tett költséggel folytatja a munkát. Különösen azt fájlalta, hogy oly sokak előtt elárulták a jegyesek nevét, mert a kétszeri kedvezőtlen válasz után nem bízott benne, hogy »farkas«, azaz feltétel nélküli dispensatiót nyerjenek. Lelkiismerete sérelmével pedig a házasságba beleegyezni és kétséges reményekért leánya jó hírét koczkáztatni nem akarván, jobban esett »anticipate megírnya«, hogy inkább hagyják félbe a dolgot, sem mint »azután késübben mind magunk, mind az gyermekink lelkünk sérelmével siránkozzunk egyike-másikára és örökké való keserűséget viseljünk.«2) A gyűrüváltást a házasság első kötelékének tekintette az ') Radvánszky lt. III. oszt. XXI. cs. 21 la. sz. 2) U. o. XXVI. cs. 95. sz.