Századok – 1903

Történeti irodalom - Varju János: Kétszáz év a magyar művelődés történetéből. Ism. T. S. 855

TÖRTÉNETI IRODALOM. 855 szerepelnek először. A mai Széchényi család legrégibb ismert őse Mihály, ki a XVI-ik század közepén mint veszprémi várnagy merül föl, de még az ő szereplése is igen jelentéktelen volt, A Tökölyek első szerepet játszó őse Tököly Sebestyén, ki a XYI-ik század második felében még vásznat mért nagyszombati boltjában s marhával kereskedett, Ez a Tököly Sebestyén szerezte meg Kézsmárkot családja számára. T. S. Kétszáz év a magyar művelődés történetéből. (1526 —1726.) Irta Varjú János. Yácz, 1903. Mayer Sándor kny. 8-r. 71 1. Az előbbi munkának a folytatása. Terjedelemre ugyan uagyobb, de értéke alább áll. A tartalom nem is felel meg a munka czímének. A szerző ugyanis a XVII-ik század utolsó évtizedeiről és a XVIII-iknak első negyedéről egészen megfeledkezett. Pedig a törökök kiűzéséről, Tököly és II. Rákóczi Ferencz koráról lett volna mit írnia. Az is baj, hogy a szerző a művelődést csak az iskolákban, az irodalomban és a művészetben látja. Pedig a politikai, hadi. gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi és ipari fejlődés is a művelődéstörténet keretébe tartozik. Varjú János ezeknek ismertetését ezen munkájában egészen mellőzte. Könyvének legnagyobb részét a vallásfelekezetek sivár küzdelmeinek leírása tölti be. És ezek ismertetésében meglehetősen elfogult. Hiszszük, hogy a protestánsok nem nagy lelki gyönyörűséggel lapozgatják a reformáczió korának ilyetén leírását. A szerző gyakran olyan kifejezéseket is használ, a milyenekkel kevés katholikus író szokott élni. így mindjárt az első lapon ezt az állítást olvashatjuk: »Az erőszakos szenvedélyesség, mely Luther híveit s utána Kálvint, Zwinglit és követőit elragadja, nálunk is sok elégedetlen és ziígolódó kedélyt lázadásra keltett.« Néhány lappal alább pedig a protestánsok türelmetlenségéről szólván, példaképen felemlíti, hogy »nálunk Bocskai és Rákóczi hajdúi lesznek vadállatokká.« Az efféle elszólásra elég annyit mondanunk, hogy a hajdúk kegyetlenségét és erőszakosságát nem a vallási gyűlölet szította és okozta. Azután a katholikus hajdúk semmivel sem voltak szelídebbek a protestáns hajdúknál, s az utóbbiak nem voltak kegyetlenebbek a katholikus vallonoknál. Mi úgy látjuk, hogy Varjú János nem gondolta meg alaposan, a miket leírt, s egy-egy erősebb kifejezést nem annyira meggyőződésből, mint inkább felületességből használt. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a protestáns Erdély-58*