Századok – 1903

Történeti irodalom - Varju János: Kétszáz év a magyar művelődés történetéből. Ism. T. S. 855

856 TÖRTÉNETI IRODALOM. 856 ről és Erdély fejedelmeiről nagy szeretettel szól, s itt teljesen megfeledkezik azokról a kijelentésekről, a miket előbb a protestánsokra vonatkozólag tett. Erős elszólásnak veszszük azt is, a mit a szerző »a bujdosók 1672-iki lázadásáról« mond. Nem lázadók, hanem lelkes hazafiak voltak azok! Ezért olvassuk az egykorú jelentésekben, hogy Magyarországon »az Istent nem várják oly szívesen, mint az erdélyi hadat.« A városok életének ismertetésénél csakis a felsőmagyarországi német városokról ír, »mert — úgymond — tősgyökeres magyar lakosságú városaink a török iga alatt sínlettek, miért is sem politikai, sem kulturális tekintetben számottevő szerepet nem vihettek.« A szerző megfeledkezik itt Komárom, Győr, Nagyszombat, Galgócz, Szempcz, Tokaj, Várad (elfoglalásáig), Debreczen stb. városok tősgyökeres magyar lakosságáról. E városok közül ugyanis Várad kivételével) a legtöbb csak a XVII-ik század második felében kezd németesedni. l)e meg magyar kultúráról lévén szó, a hódoltsági és az erdélyi városok életét sem lett volna szabad mellőznie. Annál kevésbbé, mivel az itt felsorolt és a hódoltsági városok magyar jegyzökönyvei sokkal több magyar kultur-emléket őriztek meg, mint a német városok német feljegyzései. Több kifogást lehetue tenni az irodalomtörténeti rész ellen is. Sok jeles írót és sok más érdemes férfiút teljesen mellőz a szerző ; megemlít ellenben olyanokat, a kiknek vajmi kevés részök volt művelődésünk előmozdításában. Hogy többet ne említsünk, »nagynevű« püspököknek mondja Újlaki Ferenczet, Gregoriáncz Pált, Listhi Jánost és Draskovics Györgyöt. Mi ezeknél sokkal különb és nagyobb érdemű embernek tartjuk Bornemisza (Abstemius) Pál püspököt, a ki irodalomra, régi műkincsek összegyűjtésére, derék magyar ifjak neveltetésére rendkívül sokat áldozott, s e mellett pompás könyvtárat hagyott maga után. Ugyanezt mondhatjuk Baláső'y Tamás pécsi püspökről is, habár ő már egészen más lelkületű ember volt s tollával a harczolók közé lépett. Kiváló ember és jeles tollú író volt a protestáns Huszár Gál is, kiről — a reformáczióról lévén szó - nem lett volna szabad megfeledkezni. Egyebekben Varjúnak ezen kis munkája is ügyesen csoportosított, jól megírt fejezetekkel dicsekedhetik. Stílusára is kiváló gondot fordított, T. S.