Századok – 1903

Történeti irodalom - Éble Gábor: A cserneki és tarkeői Dessewffy család. Ism. Karácsonyi János 755

757 TÖRTÉNETI IRODALOM. reivel és eseményeivel kevésbbé ismerős. így pl. a szerző csodálkozik azon. bogy Dessewft'y János Kis-Szilva helységet »külön adománylevéllel már 1556 november 22-én is megkapta ugyan, sőt a szepesi káptalan 1557 október 29-én ellenmondás nélkül be is iktatta Dessewffyt, mindazonáltal Ferdinánd 1558 julius 20-án újabb adománylevelet állított ki részére.« (64. 1.) Holott ezen nincs semmi csodálni való, mert hiszen ezt követelte a magyar jog. Az 1556-iki volt a feltételes, a beiktatás elmulasztása vagy ellenmondás esetén érvénytelen adomány, az 1558-iki pedig a kiváltságlevél, a privilégium, a végérvényes, megtámadhatatlan donatio. —- Hosszúi fordítja a szerző a sessiones mardurinales kifejezést menyéttelkek-neik (13. 23. 11.), mert ezt az olvasó meg nem érti; különben is történetíróinknál elfogadott kifejezés ezekre : nyestadót (nyestbőrök megváltásának adóját) fizető telkek. Épen így hibásan értelmezi a szerző a poena succubitus duelli kifejezést párviadal vétségének (27. 42. 11.), mintha csak a mai büntető törvény szakaszait alkalmazná a középkorra. Az érintett kifejezésben nem párviadal vétségéről, hanem perdöntő bajvívásról van szó. A ki a párbajban isten Ítéletéből elbukott (hatalm-bajon esett), azt nem tartották vétkesnek (már t. i. párviadalban vétkesnek), hanem csak teljesen és föltétlenül pervesztettnek. A poena succubitus duelli tehát: a párbajban való elbukás büntetése, azaz a szerződést szegő fél egyszerű és rögtönös elmarasztalása volt.') Gyönge latin tudományát árulja el a szerző ezen szavakkal is: »az 1526-iki országgyűlés határozta el, hogy a király az egyházi javadalmakat csak kánoni férfiaknak adhatja.« (44. 1.) Ismeretlen lévén előttem ezen határozat, megnéztem a szerző bizonyítékát s ott ez áll : »ITniversa bénéficia omnium eccle^iarum regni noslri, solis dumtaxat canonicatibus simplicibus exceptis, personís de nobili propagatis Stirpe . . . conferantur.« (44. 1.) Itt pedig nincs szó kánoni férfiakról, hanem az egyszerű kanonok súgókról, s a határozat elég szűkkeblűeu csak ezeket hagyja meg a nemnemesek kezében, míg a főesperességeket és más nagyobb javadalmakat a nemesek ivadékainak foglalja le.a) Egészen hibásan ítéli meg a szerző Dessewffy Jánosnak, Tarkő szerzőjének pályája kezdetét, Saját adataiból kitűnik, 1) Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog, 273—272. 2) Azt hiszem, hogy a szerző ezen neveket is hibásan olvasta : Ztaklyni Petroivyth (25. 1.) és Welykey Grecus (29. 1.) ; az első helyesen Suraklyni Petrowyth-nak, a második pedig Welykey Gregorius-nak olvasandó. SZÁZADOK. 1903. VIII. FÜZET. 52