Századok – 1903

Történeti irodalom - Éble Gábor: A cserneki és tarkeői Dessewffy család. Ism. Karácsonyi János 755

758 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy a Dessewffy Jánosra mondott azon nagy dicséret, hogy »ő az elzüllött társadalomban a családi traditiót követvén, pártállását csak egyetlen egyszer változtatta meg« (34. 1.) — nem való. Dessewffy János 1526 szeptemberétől 1527 márcziusáig Zapolyai-párti volt, 1527 május-havától 1528 végéig Ferdinánd pártján, 1529 —1535-ig azonban ismét Zapolyai pártján állott s csak 1535-ben szegődött végleg Ferdinándhoz. Ennél többször rendszerint egy főúr sem változtatta pártját. Ellenben nem emeli ki szerzőnk, pedig e tekintetben Dessewffy János igazán ritka jelenség kortársai között, hogy ő a rhodusi lovagrendben letett fogadalmát mindvégig megtartotta, nem nősült meg, buzgó katholikus maradt s jó barátja az akkor annyira üldözött ferencz-rendieknek. Ez a nyitja annak, hogy a buzgó lutheránus Torda Zsigmond kézzel-lábbal dolgozik ellene. / Eble Gábor munkájából kitűnik az is, hogy a gróf Dessewffy család levéltárában igen szép adatok vannak hazánk délvidékének 1526 —1537 évi történetére vonatkozólag. Én pl. nem emlékszem, hogy más adat is szólna a János királytól 1533 aug. 23-án Pécsett tartott részleges országgyűlésről, mint az, a melyet a szerző gróf Dessewffy Aurél levéltárából idéz. Továbbá kellett, hogy János királynak ott a Drávamentén az 1531 —1532 években személyes helytartója legyen, mert a szerző idéz János király nevében Pozsega-várból keltezett olyan leveleket, a mikor János király másfelé (pl. Erdélyben) tartózkodott, tehát nem ő személyesen, hanem helytartója állította ki azokat. Ezen adatok fontosságát azonban a szerző nem ismerte föl, sőt azon erős tévedésben van, hogy a török »már 1529-ben Pozsega és Yalkó vármegyék összes várait és helységeit elfoglalta« (56. 1.), holott Pozsega megye elfoglalása csak 1537-ben vagy 1538-ban történt, a szerencsétlen eszéki csata, s Erdődy Simonnak, a Dessewffyeknek és más délvidékieknek Ferdinándhoz való pártolása után s ennek megbüntetése végett. Ezen észrevételek azonban sem a Dessewffyek fényes múltjára homályt nem vethetnek, sem a szerző fáradozásainak érdemét nem kisebbítik. Szerencsésnek tarthatja magát a derék Dessewffy nemzetség, hogy történetének felderítésére és megírására oly lelkes, fáradhatatlan munkásságú és igazságszerető férfiút nyerhetett meg, mint Éble Gábor. KARÁCSONYI JÁNOS.