Századok – 1903

Történeti irodalom - Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Ism. Dedek Crescens Lajos 63

64 .TÖRTÉNETI IRODALOM. kének szervezéséhez kötöttünk, és kezünkben a mérték, mely­lyel Timon A/cos előttünk fekvő munkájának értékét megbe­csülhetjük. Alkotmánytörténetünk kereteit maga Werböczi István, a hatalmas nádor, korának egyik legnagyobb jogtudósa rakta le az Opus Triparlitum-b&n. Az általa taposott ösvényen indult meg azután a XVIII-ik század jogtudósainak elég tekintélyes sora, a kik között, sajnos, több olyan is volt, kit kellő törté­nelmi készültség nélkül pusztán a jóakarat vezetett, és sok olyan, kinek tollát az elfogultság jellemezte. Ily módon történt, hogy a köztudatban tisztán élő jogintézmények egyes részeit vastag rozsda fogta be, melynek eltakarítása részben még ma sem sikerült teljesen. Annál kevésbbé, mivel a XVIII-ik század derekától kezdve mind gyakrabban ismétlődő absolutistikus törekvések megbénították az igaz magyar jogérzéket is. Ezen különben nincs mit csodálkoznunk. Hiszen a jog­történelem, mint a jogtudomány önálló ága, maga is csak újabb keletű. Savigny Frigyes Károly, a frankfurti egyetemen a római jog híres tanára, 1815-ben indította meg Heidel­bergában azt a folyóiratot, mely kizárólag a jogtörténetnek volt szánva. Ebben, és Thibaud, Gönner meg mások ellen foly­tatott polémiájában állapította meg ezen tudományágnak első tudományos rendszerét, mely lassan, de biztosan hódított Európa összes jogtudósai között. Nálunk Wenzel Gusztáv írta meg az első jogtörténeti művet, mely azonban az európai egyetemes jogtörténet tan­könyve volt s a melyben a magyar jogtörténet csak melléke­sen jelent meg. Ezen a nyomon haladt Hajnik Imre is hasonló tárgyú remek művével s egyes kérdéseket fejtegető, mindig nagy alapossággal megírt tanulmányaival. A magyar jog történetének első kísérlete szintén a mes­ternek, Hajnik Imrének nagy tudományát hirdeti. Azonban ez aj műve — sajnos — csonka maradt, a mennyiben csupán az első kötet jelent meg belőle. r Szerencsésebbnek mondhatjuk Timon Ákost, ki a meg­lévő történelmi anyagnak és irodalomnak felhasználásával, itt­ott saját eredeti kutatásai alapján írta meg művét, helyes tapintattal egyeztetve össze a jogtörténelem két alkotó ele­mét : a történelmet és a jogtudományt. A jogtörténész szerepe a mily fontos, ép oly nehéz is. Kétségtelen, hogy jóval többoldalú tudást kíván, mint a puszta történetírás. Egy bölcseletileg mívelt történész számos mezőt találhat, a hol egészen szabadon, otthonosan mozoghat. Ellen­ben a jogtörténésznek a jogi tudáson, kiélesített jogérzéken

Next

/
Oldalképek
Tartalom