Századok – 1903

Történeti irodalom - Gyomlay Gyula: Bölcs Leo taktikája mint magyar történeti kútforrás. Ism. Pauler Gyula 57

69 .TÖRTÉNETI IRODALOM. következtetni, liogy elavult dolgokat reprodukál, mikor annyi jelenség van művében, hogy Mauricius taktikáját a maga korához képest módosítja és »modern« követelményeknek megfelelő dolgozatot akar adni? llyféle szándékát maga Gyomlay Gyula is elismeri, mikor »nemcsak történeti, hanem philologiai alapon is teljes bizonyossággal« állítja, hogy Leo »Mauriciusnak az avarokra vonatkozó utasításait a bolgárokra vonatkoztatja.« (55. 1.) A mi, közbenvetőleg legyen mondva, feltételezi azt, hogy azok, legalább véleménye szerint — a bolgárokat pedig ismerhette — rájuk illettek. Csakhogy — folytatja Gyomlay Gyula — ezt világosan nem mondja ki, mert mint buzgó keresztény nem mer a keresztény bolgárok ellen formaszerű hadi utasítást adni. Ugy teszi tehát, mintha a magyarokról beszélne. »Csakhogy gondja volt ám rá, hogy titkos czélzatát valahogy félre ne értse még a legegyügyűbb hadvezér se.« (54. 1.) Ebből a supponált, agyafúrt, de valami praktikusnak épen nem mondható bujkálásból, melyet bölcs Leo a szintén keresztény frankokról szólva nem tart szükségesnek, s keresztény érzését más módon tudja kifejezni, — mint Gyomlay Gyula maga beismeri (57. 1.) — Gyomlay Gyula azt következteti, hogy a magyarokról szóló czikkelyek nem is a magyarokat írják le, hanem azok »úgy kerülnek bele az előadásba, mint Pilátus a credóba.« S e theoriájának igazolását még Leo ily szavaiban is : »Ezek tehát a turkok jellemvonásai« (60. cz.) feltalálja, mert a császár utána veti: »melyek a bolgárokétól csak abban különböznek, hogy a mikor ezek a keresztények vallását fölvették, röviddel rá a római erkölcsök hatása alatt megváltoztak s hitetlenségökkel levetkeztették vadságukat és nomádságukat is.« (55. 1.) ') Látni való tehát, hogy Gyomlay Gyula theoriája bölcs Leo taktikájáról az eddigi felfogással szemben az, hogy a mit Leo a turkokról mond, az nem igaz, mert azt a bolgárokra érti. De a mit a bolgárokra ért, az sem igaz, mert Mauricius munkájából van kiírva. A mit pedig az írt a VL—VII. század fordulója táján a hunn-féle népekről, az már nem illik a IX- X. század fordulóján élő, szintén hunn-féle népekre. E mellett azután folyvást gáncsolja Leót, kisebb-nagyobb, megengedem hogy igaz, de a főkérdés eldöntésére épen nem lényeges dolgokban. Azok részletezésével tehát nem is fárasztom az olvasót. Nem támogatják azok az értekezés eredményét, melyet Gyomlay Gyula végűi e szavakban foglal össze: »Tehát szerintem magában véve abból a tényből, hogy Leo a Mauricius ") MHK. 39. 1. Gyomlay Gyula által nem kifogásolt fordítás.