Századok – 1903

Történeti irodalom - Gyomlay Gyula: Bölcs Leo taktikája mint magyar történeti kútforrás. Ism. Pauler Gyula 57

62 .TÖRTÉNETI IRODALOM. avarjairól szóló adatokat látszólag a turkokra (voltaképen pedig a bolgárokra) alkalmazta, egyáltalában nem következik, hogy amaz adatok, kivált részleteikben, valóban illettek is a mi őseinkre, s ilyenformán állítom, hogy Leo taktikájának mindazon részei, melyek Mauriciuson alapulnak, történeti és tárgyi szempontból teljesen értéktelenek, a turkokra vonatkozó, részleteknek pedig egyáltalában nincs lielyök a magyar történeti kútforrások között mindaddig, míg valakinek Leótól és Mauriciustól egészen független források alapján nem sikerűi bebizonyítani azt, hogy a VI. századbeli avar nép életmódja s hadiszokásai a IX—X. századbeli magyarokéival teljesen megegyezők voltak.« (67—68. 11.) Ennél a nagy mondásnál ugyan Gyomlay Gyula — úgy látszik legalább —- egy kis kibúvó ajtót hagy magának; teljes megegyezést kíván s így bármi kis eltérés vagy nem igazolt azonosság megmentené állítása helyességének legalább kűlszínét, de csakis a külszínét. A bizonyítás terhét azonban azok után, miket Leo dolgozó módjáról magából munkájából ismerünk s Gyomlay Gyula maga sem tagad, nem háríthatja az eddigi felfogás védőire. Arra nem elég, hogy ő el tudja »bölcs« Leót valami hülyének képzelni ; ezt a hülyeséget be is kellene bizonyítani, vagy pedig igazolni, hogy az avar és magyar életmód és hadiszokás, ha nem is teljesen, de lényegesen különbözött egymástól. S ezt nem is volna valami nehéz dolog kimutatni, ha e különbség csakugyan fennállana. Gyomlay Gyula ugyan azt kívánja, hogy a két nép viszonya Mauriciustól és Leótól függetlenül állapíttassák meg ; de Mauricius említése talán csak nem szerencsés stilizálás, mert hiszen azt maga sem tagadja, hogy ennek munkája gyakorlati természetű, s így azt, a mit az avarokról mond, igaznak elfogadhatjuk. Van tehát az avarokról elég részletes és megbízható képünk, nem is tekintve az írókban itt-ott előforduló, Mauriciussal épen nem ellenkező vonásokat s a pusztai lovas népek általános természetét. Az, bár Gyomlay Gyula, úgy látszik, kétségbe vonja, majdnem a legapróbb részletekig mindig ugyanaz volt, mert nem lehetett máskép. A pusztai lovas életnek s ebből folyólag az élelmezésnek, mozgásnak, hadviselésnek exigentiái, feltételei nem változnak, s ugyanazok voltak a skytháknál mint a hunnoknál, a hunnoknál mint az avaroknál, — s így alig különbözhettek a magyaroknál, mint nem különböztek a későbbi kunoknál, mongoloknál, vagy a mai kirgizeknél ós turkománoknál. Mauricius is, mint feljebb említők, egy kalap alá fogja az avarokat a turkokkal és más hunn-féle népekkel, és nem is csodálkozhatunk, hogy a német forrás, mely