Századok – 1903
Tárcza - Pauler Gyula nekrologja 665
666 TÁRCZA. sokára (1899) második kiadást is ért, nemcsak szerzője nevének szerzett új babérokat,1 ) hanem új erők forrásává vált a tudomány számára, új és erős alapot vetett nemzeti öntudatunknak. Hosszú évek során át folytatott mélyreható kutatás eredménye e kiváló mű, melynek megjelenését számos becses tanulmány előzte meg s azután követte mintegy kiegészítésül az Árpádok korához : A magyar nemzet története Szent Istvánig (Budapest, 1900). E mű A magyar honfoglalás kútfó'i-nek millenniumi kiadásával egyidejűleg, az Akadémia megbízásából készült s a P. H. E. Takarékpénztár-Egyesület Páy-alapítványából kitűzött jutalmat nyerte el. Ez volt utolsó műve Paulernek ; utolsó gyümölcse annak a lelkiismeretes kritikai munkának, melyet két évtizeden keresztül történetünk legrégibb, leghomályosabb korszakának felderítésére fordított ; méltó befejezése fényes tudósi pályájának. Csak érintettük e tiszteletreméltó pálya kimagasló pontjait. Azokat a kisebb dolgozatokat, bírálatokat és polemikus czikkeket, melyek a megboldogultnak tollából a Századok, Budapesti Szemle, Hadtörténelmi Közlemények s más folyóiratok lapjain láttak napvilágot, nem lenne helyén való most itt felsorolnunk ; arra sem terjeszkedhetünk ki ezúttal, hogy az Országos Levéltár, e nagyfontosságú intézet vezetésében kifejtett működését méltassuk ; elég annyit mondanunk, hogy itt is, mint mindenütt, feladata magaslatait kereste, itt is a történettudomány érdekeit szolgálta. A megdöbbentő gyászhírre, mely Pauler Gyula alelnökünk elhunytát jelenté, jul. 9-én társulatunk ig. választmányának a fővárosban időző tagjait a temetésen való részvétel s egyéb teendők megbeszélése végett értekezletre hívtuk össze. Az értekezlet Emich Gusztáv vál. tag előlülése alatt a titkár előterjesztésére a következőkben állapodott meg : A társulat tagjai testületileg vesznek részt a temetésen ; a választmány a társulat nevében koszorút helyez a ravatalra s fájdalma jeléül gyászlevelet ad ki ; a koporsónál Csánki Dezső vál. tag mond gyászbeszédet ; a társulat elnöksége részvétlevelet intéz a családhoz s a legközelebbi rendes ülés alkalmával az elhunytról mondandó emlékbeszéd iránt indítványt fog tenni a választmánynak. * A halottat Budapestre hozták Badacsonytomajból s julius 10-én délután a kerepesi-úti temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. ') 1894-ben a Szilágyi-jutalommal, 1895-ben a nagy-jutalommal koszorúzta meg az Akadémia.