Századok – 1903

Tárcza - Pauler Gyula nekrologja 665

TÁKCZA. 667 Koszorúkkal borított ravatalát, mely a temető halottas házában volt felállítva, gyászoló gyermekei, rokonai, nagyszámú tisztelői állták körűi. Az egyházi szertartás végeztével Csánki Dezső tagtársunk, egyszersmind az Akadémia s a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság nevében is, a következő gyászbeszédet mondta a koporsónál : Drága halottunk ! A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat s a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság nevében jövök, hogy letegyem koporsódra társaid és tisztelőid búcsukoszorúit. Nekem jutott ez a szomorú feladat, ki mint szerény tanítványod, közel negyed-százada szemlélem napról napra, közvetetlen közelben, fáradhatatlan munkásságodat és egyéniséged szakadatlan nyilvánulásait ; a kit Hozzád, immár emlékedhez, főként szelid jóságodért, a soha el nem múló hála és ragaszkodás forró érzelmei csatolnak. S midőn váratlanúl megjelent koporsódnál megdöbbenésünket és jajkiáltásomat hallatom, érdemeid méltánylásánál minő szavakat használjak, hogy emlékedben se sértsem meg kibeszélhetetlen egyszerűségedet és szerénységedet? Röviden szólok azért, hogy ezzel is kifejezésre juttassam és megtiszteljem írói egyéniségedet, mely az előadás szabatos rövidségében oly igen gyönyörködött. Franczia mintán indultál, germán aprólékossággal, magyar becsületességgel dolgoztál. Európai látkörű, modern történettudós voltál, főleg tudásod terjedelménél és kiválóságánál fogva. Módszered volt. Mertél tagadni, hogy állíthass ; kételkedni, hogy hihess ; rombolni, hogy alkothass. A modern kritika és inductió eszközeivel végezted e munkádat ; segítségedre voltak : eszednek ereje, fegyelmezett értelmessége s figyelmed és lelkiismereted csalhatatlan ébersége. A kutató tndós kételyeit az alkotó művész mély hitével egyesítéd. Hittél tehetségedben, tudományodban, hivatásodban. A hit volt lelked legerősebb oszlopa. Akár midőn mint tudós vagy tisztviselő töltéd be hivatásodat, akár midőn mint ember, kételyeiddel, boldogságoddal vagy szenvedéseddel oda járultál Istened oltára elé. Ily hívő lélekből csak igaz tettek fakadnak. Ezért mint történetírónak egyetlen ideálod, legfőbb czélod az igazság volt. Műveidben a történelmi igazságok nagy épületeit emelted föl előttünk. Ez épületeken nem sok a dísz ; belső világosságuk egyszerűségét is meg kell szoknunk. De falaik szilárdak, alapjaik mélyek ; látszik, hogy az idők hosszú folyamatával daczolni készültek. Ehez méltó a műveidet átható fajszeretet és józan hazafias érzés, mely önkéntelen, tiszta meggyőződésedből eredt. Nemzeted egységes fejlődését azzal a szerető gondossággal kiséred és írod le, mely örül a haladásnak s rámutat a hibákra és tévedésekre is. Mily boldog voltál, midőn az Árpádok történetéről írott mesteri főműved czímlapjára — vizsgálódásaid eredményekép — Bölcs Leo legjellemzőbb mondását kiírhattad : »Szabad ez a nemzet« ; utolsó tanulságúl pedig a nagy soviniszta költő Zrínyi igazolt mondását: »Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!« Szeretted tagadni annak a régi mondásnak igazságát, hogy a história az élet tanítómestere, pedig mennyi és mennyi tanulságot állítottál fel nemzeted számára műveidben. De legnagyobb tanulságot nyújt annak az igaz életnek képe, a melyet műveid lapról lapra feltüntetnek. Nagy gyönyörűségedet találtad abban, hogy a való életnek ezt a kérlelhetetlen, látszólag kuszált és ellenmondásokkal teljes folyamatát szemünk