Századok – 1903
Történeti irodalom - Gyomlay Gyula: Bölcs Leo taktikája mint magyar történeti kútforrás. Ism. Pauler Gyula 57
68 .TÖRTÉNETI IRODALOM. azonban másképen okoskodik és arra az eredményre jut, hogy bölcs Leo szolgailag, értelmetlenül mindent leírt, mit Mauricius taktikája a skythákról és avarokról mond, akár illett az korára, akár nem. Irt, akármit mond is, nem azért, hogy oktasson, hanem hogy egyáltalában írjon, hogy mindent, a mit Mauriciusban talált, kiírjon, tele tűzdelvén »sok felesleges és szószaporító közbeszúrással.« (52. 1.) Tételének bebizonyítására elkezdi elemezni Leo XVlTI-ik fejezetét. Kifejti, hogy a fejezet 108 czikkelye »egészen csak Mauriciuson alapszik és csupán a 109—157. czikkely független tőle. (46. 1.) Az 1—13. czikkely Mauricius Yl-ik, a többi Xl-ik szakaszán alapszik. Különben, a hol csak teheti, üt egyet León. Ismételve hírhedtnek nevezi a XYHI-ik fejezetet. Lépten-nyomon látjuk ellenszenvét a bölcs császár ellen, de nem látjuk meg lesújtó véleménye alapját. Sőt magukból fejtegetéseiből kitűnik, hogy Leo nem szolgailag használta fel Mauriciust, hanem adatait czéljainak megfelelően csoportosítá. A mi pedig praktikus czélját illeti. Gyomlay Gyula maga utal — ha nem is közli szó szerint — a fejezet legelső czikkelyére, »mely egyedül Leóé«, s melyben a császár fejtegetései okáról mondja: »Közlöm, hogy ez ismeretek birtokában te majd ne csak kellő időben értékesíthessed ugyanezeket a strategikus elveket, hanem hogy azonfelül még más egyebet is kigondolhass« ; valamint idézi a 15. czikkelyből Leo szavait, hogy más hadirendeket fog megismertetni, »melyekkel a rómaiak idegen népeken tett tapasztalataik útján ismerkedtek meg«, bár nem említi azt, mi e mondatot megelőzi : »És hogy miket kell cselekedned a honi sereg javára és az ellenség kárára«, — s a mi követi: »Tanuld azokat szükség esetén a magad hasznára fordítani.« ') Eddig azonban a »hii-hedt« fejezet még a magyarokról nem szólt. Először a 39. czikkely említi őket, azután a 41. czikkelytől a 76-ikig következnek azok az adatok, melyeket történetírásunk eddig multunk legbecsesebb emlékei közé sorozott. Igazi kíváncsisággal folytatjuk az olvasást. Várjuk, mikor fog szerző előállani az okokkal, melyekre megsemmisítő Ítéletét Leo müvéről alapítja. De nagy csalódás ér. Gyomlay Gyulának fő, úgyszólván egyedüli argumentuma az, hogy Leo, Mauricius fejezetének szavaival, mely a »skytha népeknek, vagyis az avaroknak és turkoknak s más ezekhez hasonló hunn-fajta népeknek« hadi szokásait ismerteti, írja le a maga korabeli hunn-fajta magyarok és bolgárok szokásait. De lehet-e ebből magából Én itt Vári Bezső fordítását követem (KHK. 12. 20. 11.), melyre itt Gyomlay Gyulának sincs lényeges észrevétele. (Századok, id. h. 256. 1.)