Századok – 1903

Történeti irodalom - Tilemann; Heinrich: Speculum Perfectionis und Legenda Trium Sociorum. Ein Beitrag zur Quellenkritik der Geschichte des hl. Franz von Assisi. Ism. Katona Lajos 656

657 TÖRTÉNETI IRODALOM. Alig van ma már Olaszországot mélyebb tanulság kedveért járó utas, a ki a kies fekvésű Assisit meglátogatni elmulasztaná ; s az elengedhetetlen művészettörténelmi tájékoztató könyvek mellett ép oly elmaradhatatlan kísérője a figyelmesebben szemlélődő látogatónak Sabatier munkája, minthogy kiválóképen alkalmas a hely uralkodó hangulatának felkeltésére, és ott, a hol a lélekben e hangulat már megvan, annak erősebbé és tudatosabbá tételére. Sabatier munkájának azonban ennél az inkább csak külső és mutatós, bár nagyon megérdemlett, de mégis csak múló sikerénél sokkal értékesebb eredménye és a mi szemünkben hasonlíthatatlanúl nagyobb érdeme az, hogy a forrástanulmányokra adott újabb erős ösztönzést s részben olyan forrásokra hívta fel a figyelmet, a melyek eddig nem részesültek kellő értékelésben ; másoknak pedig pontosabban meghatározta a helyét és súlyát, és áttekinthetőbben rendezte az egész tetemes anyagot, a melyből ma már szilárdabb és arányosabb tagoltságú épületet emelhet a történelmi kritika világánál dolgozó életírás művészete. Már említett életrajzi munkája bevezetésében beható elemzés alá vette Sabatier a szent Ferencz életéről szóló legrégibb feljegyzéseket, s ezek sorában egy addig nagyon elhanyagolt vagy leszólt forrásra, a XYI-ik század első tizedében legalább is háromszor s azóta is négyszer nyomtatott Speculum vitae s. Francisci et sociorum ejus czímű könyvre terelte a kutatók figyelmét. A bollandisták e téren úttörő munkálata (Acta St. Oct. Tom. II. Antwerpen, 1768) óta ugyanis e nagyon különböző korbeli és különféle értékű elemeket tővelhegygyel összeboronáló könyvnek, a mely magyar vonatkozásainál fogva minket kiválóan érdekelhet, igen rossz híre volt a történelmi kritika ítélőszéke előtt. Suysken nyomain indúlva, a bizalmatlankodó bírálat a szent életére nézve hitelesebb és ') Velencze, 1504. Metz, 1509. Páris, é. n. (1509 ?) Antwerpen, 1620. Köln, 1623 és 1628. Győr, 1752. Az első két kiadás majdnem szóról szóra egyező, de a többi már mind több eltérést mutat mind egymástól, mind a régibbektől. A velenczei, ma már elég ritka kiadásnak a Nemzeti Muzeumban van egy teljes példánya, egy-egy csonka pedig az esztergomi egyházmegyei könyvtárban és az én birtokomban. A metzinek egy a végén csonka példánya a budai Ferencz-rendiek könyvtárában található. Teljesen ép példányát az első kiadáséval együtt Assisiban, az ottani nemzetközi, Ferencz-rendi régiségekkel foglalkozó társaság könyvgyűjteményében láttam. A párisi é. n. kiadásnak Sabatier említi a párisi Bibi. Nationale-ban lévő példányát. Hogy e kiadás 1509-ből való, azt Tilemann írja id. h. 2. 1. jegyzetben. A győri kiadásnak három példánya is van a M. N. Muzeumban. SZÁZADOK. 1903. VII. FÜZET. 45