Századok – 1903

Történeti irodalom - Tilemann; Heinrich: Speculum Perfectionis und Legenda Trium Sociorum. Ein Beitrag zur Quellenkritik der Geschichte des hl. Franz von Assisi. Ism. Katona Lajos 656

656 TÖRTÉNETI IRODALOM. A szerző különösen nagy súlyt fektet műve megbízhatóságára, ezért más munkákból csak oly adatokat vesz át, melyeknek hitelessége kétségbe nem vonható. Többnyire tárgyias, csak ritkán elfogult a vallási kérdésekben, de ezekben nem egyszer túlzásba is esik. Elfogult mindenkivel szemben, a ki az egyesült egyház ellen állást foglalt vagy nem annak érdekei szerint cselekedett, s ilyenkor nem kiméi senkit, akár lutheránus szász, akár református magyar, akár nem-egyesült oláh legyen. Pedig a történetírónak nagyon óvatosnak kell lenni mind az adatok megválasztásában, mind azok csoportosításában, mert nem lehet az a czélja, hogy a vallásfelekezetek között a türelmetlenséget szítsa. Különben ezt a néhány szenvedélyesebb hangon írt részt kivéve, a szerző általában higgadt, világos modorban ír; csupán a történeti tényeket tartja szem előtt s nem követi azokat az oláh történetírókat, kik azt tartják hivatásuknak, hogy az igazság fényét elhomályosítva, a multat a hamisítás sötét leplével takarják be. Ennélfogva csak azt fogadja el, mit a hiteles források, oklevelek igazolnak ; s ez mutatja legjobban, mennyire törekszik a tárgyiasságra, a mi dicséretreméltóan sikerült is neki. Az ezen korral foglalkozók tehát megnyugvással és haszonnal forgathatják sok részletre gondosan kiterjeszkedő és hiteles adatokra támaszkodó munkáját. GÖRÖG EERENCZ. Speculum Perfectionis und Legenda Trium Sociorum. Ein Beitrag zur Quellenkritik der Geschichte des hl. Franz von Assisi. Von Heinrich Tilemann. Leipzig, 1902. Paul Eger. 8-r. 151 1. Körülbelül két évtized óta Assisi szent Eerencz és rendje folyton fokozódó és mind mélyebbre ható kutatás tárgya. A szent születésének hetedik évszázados emlékünnepe (1882) ugyan csupa épületes czélokra szolgáló alkalmi iratot termett, de kevéssel utóbb elég közelről követték egymást Bonglii (1884), Müller és Thode (1885) munkái, melyek a bollandista Suysken részéről megkezdett (1768) és Hase Károly (1856) által szép sikerrel folytatott kritikai forrástanulmányokat nevezetes lépésekkel vitték előbbre. A legtöbb érdemet azonban e téren Sabatier Pál szerzette, nem kevésbbé vonzó, mint alapos életrajzi munkájával (1894), mely rövid tíz év alatt már számos kiadást s angol, német és olasz fordítást is ért, s az ó- és új-világ műveltebb elemeinek szélesebb köreiben is meleg érdeklődést keltett a Poverello és alkotása iránt.1) *) Sabatier életrajzi művét annak idején Márki Sándor ismertette közlönyünkben. Századok, 1894. 550, 1.