Századok – 1903

Történeti irodalom - Gyomlay Gyula: Bölcs Leo taktikája mint magyar történeti kútforrás. Ism. Pauler Gyula 57

59 .TÖRTÉNETI IRODALOM. VI1J. századra teszi, és szerzőjét - túlmenve ebben Salamon Ferençzen - - következetesen Urbiciusnak nevezi.1) Értekezése jóval kisebb második részében (46—68. 11.) Gyomlay Gyula Leo viszonyával Mauriciushoz e's adatainak értékével foglalkozik. De nem az egész Taktikát, hanem csak azokat a helyeket vizsgálja, »melyek a Toüpxoi néven szereplő néppel kapcsolatban állanak.« (46. 1.) Eddig az volt a felfogás, hogy bölcs Leo, Mauricius taktikáját, mely — Gyomlay Gyula szavai szerint — »nem pusztán régi nyomokon járó elméleti munka, hanem nagyon is gyakorlati természetű« (4. 1.) kiírta, de a maga korának megfelelően módosította. Csakhogy e módosítások nem voltak számosak, nem voltak a taktikai dolgokban lényegesek, mert — ismét Gyomlay Gyula szavait idézem — »a mi a hadi taktikát illeti, az bizony Mauri ci ustól Leoig nem mutat nagy fejlődést.« (17. 1.) Változott azonban a byzanczi birodalom külső helyzete, változtak szomszédai, ellenségei, a kikkel küzdenie kellett. Eltűntek a népek, a kikkel Mauricius leginkább harczolt : az avarok és perzsák. Nem is szól róluk mint létezőkről Leo. Helyettük a saracenusokról és bolgárokról beszél, a XVIII-ik fejezetben pedig a turkok neve alatt Gyomlay Gyula szavait használva — »a mi őseinket értette, az bizonyos.« (52. 1.) Műve tehát olyan, mint napjainkban példáúl egy Baedecker-kötet új kiadása, melyben a dolog természeténél fogva sok régi, sőt a legtöbb, megmarad ; módosúl csak az, a mi időközben változott. Praktikus czélú munkáknál ez így szokott, így is kell lenni. Mauricius taktikája pedig praktikus munka volt. Ha tehát Leo részben változatlanúl leírta, részben módosította : mit lehet ebből okszerűen következtetni ? Azt, hogy a mit meghagyott a régiből, az még megfelelt a valóságnak, a hadviselés praktikus követelményeinek, melyeknek nem felelt volna meg a mű, sőt nagy kárt tehetett volna, ha régi, elavult, már nem létező dolgokat beszél el mint valóságot. Különösen a mi a magyarokról (turkokról) mondottakat illeti : Leo világosan megmondja (XVIII. fej. 41. cz.), hogy róluk tüzetesen akar beszélni, »némi tapasztalásból — írja — ismervén őket, midőn szövetségesek ül használtuk a békepontokat általhágott és Tráczia földjére berohanást tett bolgárok ellen.« 2) Gyomlay Gyula ') Vári Rezső: Bölcs Leo császárnak a hadi taktikáról szóló munkája. (Ért. a tört. tud. körébó'l, XVII. 10.) — A magyar honfoglalás kútfői, 3 és köv. 11. 2) Leot Vári Bezsó' fordításában idézem, de figyelembe veszem — mint épen itt — azokat az észrevételeket, melyeket Gyomlay Gyula a Századok mult évi folyamában e fordításra tett. MHK. 31. 1. Századok, 1902. 257. 1.