Századok – 1903

Történeti irodalom - Denis; Ernest: La Bohéme depuis la Montagne-Blanche. Ism. Kont Ignácz 641

646 TÖRTÉNETI IRODALOM. de son nom pour combattre les idées de progrès, de civilisation et de justice qu'il a servies, trop souvent sans discernement, toujours avec une bonne volonté sincère et profonde.« (610. 1.) II. Lipót és rövid uralkodásának kora rekeszti be az első kötetet. II. Lipót alatt kapja meg a prágai egyetem az első cseh tanszéket (1791), épen ügy mint Pest az első magyart. Néhány liazatias író, mint Kinsky, Peltzel, Hánke és Thám, a cseh szellem ébresztői lesznek, úgy mint Magyarországon 1 772-től fogva a gárda tagjai és utánok Kazinczy, Révai és mások. Peltzel, a cseh nyelv és irodalom első tanára, megkezdi előadásait és a XIX. század elején a cseh szellem felébredésének jeleit adja. Ennek a renaissancenak bő tárgyalásával kezdi Denis a második kötetet : La renaissance tchèque ; Vers le fédéralisme, mely szintén bárom nagy fejezetre oszlik. E fejezetekben a szerző igen ügyesen hozta kapcsolatba az irodalmi áramlatokat a politikai felébredéssel. Csehországban, úgy mint Magyarországon. első sorban az íróknak köszönhető mind a szellemi, mind a politikai újjászületés. A különbség csak az, hogy míg nálunk az írók 1825-től 1848-ig egy Széchenyi és Kossuth zászlaja alá sereglettek, Csehországban a nemesség mert nagyrészt idegen volt — apathikus maradt, és így a szegény tudósoknak, költőknek és hírlapíróknak kellett a népet álmából felrázniok. Denis a cseh felébredésben bárom korszakot különböztet meg. Az első, mely körülbelül 1780-tól 1815-ig terjed, a rationalismus zászlaja alatt áll s Voltairet, Rousseaut, az encyklopaedistákat és Lessinget követi; főképviselői Dobrovszky és .luugmann. A második korszak Herder, Goethe és a német romantikusok befolyása alatt körülbelül 1840-ig tart; főképviselői az első phasisban Kollár és Safarzik ; mindkettő magyar földön született és ott is működött ; e két férfiú helyébe lépnek azután Palaczky és Havlicsek, kik 1860 tájáig működnek. Ekkor az irodalmi férfiak a megerősbödött nemzeti szellem vezetését a politikusokra bízzák, mert nagy művöket befejezettnek tekintik. A kötet első fejezetében, mely az 1848-iki forradalomig vezet, az említett írók beható méltatása mellett I. Ferencz és V. Ferdinánd idejét vagyis a Metternich-korszakot tárgyalja a szerző. Kimutatja, mily hatással volt a cseh irodalmi társulatok, a Muzeum, a Matice alakulása a nép szellemi életére; behatóan foglalkozik a Hanka-féle hamisítványokkal (kralovédvori kéziratok), melyeket szigorúan megbélyegez, ámbár különben Hanka érdemeit elismeri. E fejezetben sok analógiát talá-