Századok – 1903
Történeti irodalom - Denis; Ernest: La Bohéme depuis la Montagne-Blanche. Ism. Kont Ignácz 641
645 TÖRTÉNETI IRODALOM. rain. Au point de vue juridique, la situation des deux pays n'est pas très différent, elle l'est beaucoup plus dans le domaine des faits.« (293. 1.) Minthogy 1. Cápót uralkodása alatt cseh földön nem játszódott le nagyobb politikai esemény, a korszak jellemzésében főleg a kulturális és társadalmi állapotok ecsetelésére terjeszkedik ki a szerző ; a német, illetőleg franczia befolyást vázolja, a parasztlázadásokról és az utolsó vallási üldözésekről beszél. Zinzendorf és Spork tevékenységét jellemzi. E részben Denis megmutatja, hogy nemcsak a cseh történeti forrásokat ismeri kitűnően, hanem az irodalomban és a művelődéstörténetben is nagyon jártas. A harmadik fejezet Le despotisme éclairé cz. alatt Mária Terézia, II. József és II. Lipót uralkodásának idejét adja elő. A hétéves háború egyik színhelye Csehország volt. Ezt részletesen tárgyalja Denis. Moreau de Séchelles szereplésének jellemzésére a párisi Nemzeti Könyvtárban őrzött kilencz kötetnyi iratait is felhasználta, s így ennek az intendánsnak prágai működését új világításba helyezi. Mária Teréziáról általában sok jót mond: mind szellemi, mind physikai képét megrajzolja, de a mit meg nem bocsáthat neki, az a cseh kanczellária eltörlése. »Par la suppression de la Chancellerie de Bohême — úgymond — elle avait porté un coup mortel à l'indépendance du royaume et fondé le dualisme.« (521. 1.) Denis általában azt véli, hogy az 1748-tól 1755-ig terjedő időköz roppant befolyással volt a monarchia politikai és társadalmi átalakulására. »C'est le moment où apparaissent nettement les conséquences extrêmes de la guerre de Trente-Ans, où l'absolutisme écarte les dernières entraves qui gênaient son action, où le despotisme centraliste se fonde sur la ruine des constitutions nationales.« (483. 1.) Szigorú Ítéletet mond az Aufklärung bécsi képviselőiről. »Les platitudes de Blumauer ou d'Alxinger, les sottes élucubrations de ce Joseph de Sonnenfels, le grand homme de Y Aufklärung à Vienne, qui traitait Lessing du haut de sa morgue et n'était qu'un sous-Xicolaï, cet amas d'ennuyeuses et monotones dissertations où des pédants délaient en mauvais style les paradoxes enflammés de Rousseau, nous écoeure et nous agace ; ils revenaient de très loin et ils se ressentirent toujours de leur détestable éducation première.« (575. 1.) A josephinismusról, minthogy egy nagy német bureaukracziát alkotott és a csehek autonómiájának utolsó maradványait is eltörölte, csak óvatosan szól, de nem tagadja meg a dicséretet II. József-től, mint embertől. »L'histoire ne saurait lui refuser ses sympathies, et il serait injuste ' de le rendre responsable de la sotte outrecuidance des centralistes attardés qui se réclament