Századok – 1903

Történeti irodalom - Gyomlay Gyula: Bölcs Leo taktikája mint magyar történeti kútforrás. Ism. Pauler Gyula 57

58 .TÖRTÉNETI IRODALOM. elején« — tehát ép Mauricius császár korában — »kellett keletkeznie« (35. 1.) s »nem lehetetlen, hogy a művet maga Mauricius császár még 580 körűi, mint a keleti részek fővezére írta vagy tervezte. Azonban valószínűbb, hogy már császár korában, a VI. század utolsó évtizedében mással, de a maga szellemében íratta.« A mi pedig Urbiciust illeti: kimutatja, hogy »az Urbicius találmánya czimű fejezet még az V. század végén, I. Anastasius idejében keletkezett és csak utólagosan került a taktika kézirataiba.« (45. 1.) S ennek valamint az Etymologicum Magnum azon czikkének, melyet Urbiciusnak tulajdonítanak, nyelve, jelesen műszavai, terminusai, egészen különböznek a Mauricius-féle terminusoktól. »Hogyan lehetett tehát mégis — kiált fel, Vári Rezső egy akadémiai értekezésére czélozva — az Urbicius-féle czikkelyben a Mauriciusféle taktika szerzőjére ráismerni, az, legalább én előttem, teljességgel megfoghatatlan dolog, valósággal találós mese. A firenzei kézirat állítólagos czímét nem számítva, nincs tehát egyetlen egy érv sem, mely a mellett szólna, hogy a Mauriciusféle taktika szerzője Urbicius lehetne. Ellenben minden vizsgálódás azt bizonyítja, még pedig nemcsak negatív, hanem positiv érvekkel: hogy Urbicius az V. század végén vagy a VI. század elején élt, s ilyenformán a Mauricius-féle taktika szerzője néni lehet.« (39—40. 11.) Okait Gyomlay Gyula szépen és bőven fejtegeti, talán, különösen a mi a Mauricius-féle taktika korát illeti, bővebben is mintsem szükséges volna. Mert, a ki csak futólag olvassa is a művet, de ismeri a byzanczi történetet, a népeket, a viszonyokat, melyekről szól, azonnal észreveszi, hogy a VI—VII. század fordulójáról való művel van dolga, melyet bölcs Leónak a maga korához kellett idomítani. Több helyt szinte azt lehetne mondani, hogy Gyomlay Gyula nyitott ajtót tör be; de azért fejtegetései, talán feleslegesek Németországban nem feleslegesek nálunk, a hol Salamon Eerencz, igaz, tüzetes tudományos vizsgálat nélkül, de annál határozottabban kijelenté, hogy »nincs egyetlen hiteles adat. melynél fogva nemcsak hogy Mauricius császárnak lehetne tulajdonítani a munkát, hanem általán kelte ideje positiv módon meg volna határozható.« »Mauricius munkája semmiesetre sem lehet sokkal régibb Leo császár Taktikájánál.« *) Salamon Eerencz tekintélye pedig oly hatással volt Vári Rezsőre, hogy, bár részletekben eltér tőle, egészben véve felfogásához csatlakozik, a Mauricius-féle taktika korát talán a *) Salamon Ferencz : A magyar haditörténethez a vezérek korában. Századok, 1876. 5—6. 11.