Századok – 1903

Történeti irodalom - Denis; Ernest: La Bohéme depuis la Montagne-Blanche. Ism. Kont Ignácz 641

642 TÖRTÉNETI IRODALOM. szerkezetét, mind tinóm stílusát, elmés megjegyzéseit és szókimondó bátorságát minden fejezetben láthatjuk, a cseh nép, politikai, szellemi és társadalmi életét hű ecsettel rajzolja. Ámbár nagy barátja a cseheknek —• hiszen mely franczia író foglalkoznék egy kicsi nép történetével vagy irodalmával, ha nagy rokonszenvet nem érezne iránta, ha nem vallaná, hogy törekvéseivel egyetért — mégis a történetíró magas szempontjából itéli meg az eseményeket. Magyarországot pedig e munka annyiban érdekli, hogy 1526 óta körülbelül a XVIII-ik század végéig a két ország ugyanabban a szomorú sorsban részesült, és ha minket a török, úgy a cseheket a jezsuiták és a bécsi bureaukraták nyomták el. Ha a szabad Erdély és a Protestantismus nem őrizték volna meg a szabadság palladiumát, a lelki élet néhány csiráját, akkor valószín íí, hogy Magyarországnak a XVIII-ik század végén nyelv és önállóság tekintetében ép oly sokat kellett volua küzdenie mint Csehországnak. Hiszen a magyar államférfiaknak így is elég dolguk volt az országot a hínárból kiszabadítani ; de Magyarország sorsa még sem volt oly szomorú és aggasztó mint a szomszéd cseheké. A másik ok, a miért Denis könyvét érdemes nekünk is olvasni, az, hogy itt látjuk, miként itél a felvilágosodott európai közvélemény a habsburgi politikáról a mohácsi vésztől 1848-ig. Hiába keresnénk magyar történeti művekben, melyeknek szerzői végre is az uralkodóház alattvalói, ily szabad, minden külső befolyástól ment ítéletet. E tekintetben újabb történeti irodalmunkban csak Beöthy Ákos művét (A magyar államiság fejlődése, küzdelmei) állíthatnánk a franczia történetíró műve mellé. Ezen általános Ítélet után térjünk át a munka behatóbb ismertetésére. Az első kötet: Le triomphe de l'Eglise; Le centralisme, három nagy fejezetből áll. Az első a fehérhegyi csata (1620 nov. 8.) szomorú következményeit, a vallási üldözéseket, Lamormain — Pázmány tanulótársa a gráczi egyetemen — és a jezsuiták, Harrach bibornok és a missionariusok szerepét az ország szellemi és politikai leigázásában adja elő. A II. Ferdinándról szóló ítéletek eléggé szigorúak. »II avait un fond de bienveillance naturelle — úgymond Denis — qui répugnait aux exécutions, et sa paresse d'esprit était trop complète pour qu'il y eût en lui l'étoffe d'un apôtre« (19. 1.), másutt pedig : »Sans réflexion, sans remords, par égoïsme et par sottise, il avait dépouillé ses peuples de toutes leurs énergies vitales et les avait pieusement tendues aux implacables serviteurs de Borne; dans un holocauste infâme, il avait sacrifié non seulement ses contemporains, mais une longue suite de générations, et les