Századok – 1903

Értekezések - MOHL ADOLF: Szarvkő és urai - I. közl. 612

«18 MO HL ADOLF. megyében Pecsenyéd, Mosony megyében Király udvar, Le(jénytó, Bezenye stb.1

) Ezentúl a mi, immár valóságos magyar alattvalókká vált németjeinkről jó darabig édes keveset liallnnk. A tatárjárás az erre vonatkozó irott emlékek javarészét sok mással eg3r

etemben elsöpörte. A tatárjárás , után újra megszólamló okiratok annak a hirdetői, hogy az Árpádok alatt német vidékünkön a magyarosodás ügye nagyot haladt. Vizeinknek, helységeinknek, a régi német név mellett megvan a magok magyar neve is. Itt-ott — minél későbben, annál sűrűbben — találkozunk nemesi kúriákkal, tősgyökeres magyar birtokosokkal is. Mégis, mint értekezésünk további folyamából világosan bebizonyúl, ez a magyarság tisztán csak a hivatalos elemekből került ki ; a nép a maga egészében megmaradt németnek mind nyelvében, mind szokásaiban.2

) Meg, annál is inkább, mivel ezen első századokban a német háborúk, a határszéli becsapások napirenden voltak, s németjeink csaknem szakadatlanúl érintkezhettek régi testvéreikkel ; sőt rövidebb időközökre vissza-visszakerültek az osztrák uraság alá, — nemcsak a Szent István halálát követő zűrzavaros időkben, hanem utóbb is. így 1075-ben, 1118-ban, 1273-ban, 1290-ben.3) Ezek előrebocsátása után most már áttérhetünk a szarvkői német ajkú uradalom megalakulásának elbeszélésére. I. Az uradalom központjának, Szarvkö községnek nevével — Hornstein alakban - 1244-ben találkozunk először ; még pedig azon német jogszabály-töredékben, melynek 1528-iki másolatát a bécsi cs. és kir. közös pénzügyi levéltár őrzi.4) mely azonban már nyomtatásban is megjelent.5

) Szól ezen érdekes kis forrás Hornstein és Vimpassing szétválasztásáról és a határok megjelöléséről. A főbb határpontokat Leitha, Gescheibt, Herrlein, Lamgraben, Sclieidweg elnevezésekkel illeti. Továbbá igen eredeti módon rendelkezik némely erdei kihágások büntetéséről. Meglehet, hogy Hornstein — legalább mint község — akkor keletkezett. Valószínű, hogy az ] 244-ben végbement 1) Sebestyén Gyula: A székelyek neve és eredete, 60 — 61 11. 2) Ugyanezt vallja Stessel József is legújabban megjelent dolgozatában. Századok, 1903. 438—439. 11. 3) Szilágyi id. m. II. 100. 253. 572. 587. 11. ') Lit. H. fasc. 12. 6) V. o. Weisthümer, 1. Th. Anhang.