Századok – 1903

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38

SZENT JEUOMOS. 63 fődísze, a Scipiók és Paulusok méltó ivadéka volt (419). Az egyház szept. 28-án üli emlékezetét. Ez az eset annyira leverte a különben is beteges Jeromost, hogy Alypius és szent Ágoston előtt épen lelki állapotára hivatkozva mentegetőzött, miért nem írta meg könyvét Pelagius egyik híve, Annianus diaconus ellen. Százötven fenmaradt levele közül, időrendben, ez volt az utolsó. 420-ban szept, 30-án az egyház nagy írója maga is elhunyt Betlehemben, vagy inkább annak közelében, hol 35 év alatt oly lázas irodalmi munkásságot fejtett ki. Müvei a Migne-féle Patrologiában teljes tizenegy hatalmas kötetet tesznek ki. Az első kötet történelmi tekintetben is igen becses százötven levelét közli. Ki keresné pl. az egynejiiségről írt 123-ik levelében a kora történeti viszonyaira való kitérést, a pannóniainál különben oly természetes sóhajtást, hogy a szánalomra méltó köztársaságot a pannóniai ellenségek kvádok, szarmaták, vandalok, alánok, gepidák, herulok, szászok, burgundok, alemannok stb. — pusztítják ! Yagy ki keresné Oceanusnak Fabiola halálát jelentő 77-ik levelében a keletre törő hunok rövid jellemzését, és a Laetához leánykája neveléséről írt 107-ik levelében, melyben a legpogányabb népek megtérését emlegeti, hogy immár a hunok is zsoltárokat énekelnek és hogy Scythia fagyát a hit melege engeszteli föl ! A második kötet első czikke Remete szent Pál életrajza, mely annyiban különösebben is érdekli hazánkat, hogy szent Pál teste Nagy Lajos idejében hazánkba került s hogy ennek a remetének nevét viselte a pálosok magyar szerzete. Pachomius szerzetesrendi szabályzatának latin fordítása szintén történelmi forrás. Történelmi szempontból azonban a kötet legfőbb kincse a híres férfiakról (de viris illustribus) szóló 135 rövid fejezetre osztott életrajzgyüjtemény, melylyel Jeromos a keresztény világ Plutarchosa lett, a mennyiben az apostolokon kezdve s önmagán végezve, a kereszténység 135 leghíresebb emberének rövidre fogott életrajzát nyújtja. A harmadik kötet hitvitató értekezéseiben szintén gyakran kitér történelmi, különösen egyháztörténelmi kérdésekre, s pl. az ó- és új-testamentum héber neveiről összeállított magyarázó szótára vagy a héber nevekről szerkesztett terjedelmes jegyzéke az első kísérletek közé tartozik a nyelvnek történelmi bizonyságtól való használása tekintetében; a héber helyek fekvéséről és nevéről szóló száraz, de igen becses tanulmány pedig a történelmi földrajz szempontjából érdekes, mert ennek alapján bízvást meg lehetett szerkeszteni Palaestina térképét. A negyedik kötet Ezsaiásnak és Jeremiásnak, az ötödik Ezechielnek, Dánielnek és Jeremiás siralmainak, a hatodik a