Századok – 1903

Történeti irodalom - Szögyény-Marich László (id.) Emlékiratai. Első köt. Ism. V. J. 549

550 TÖRTÉNETI IRODALOM. seru volt összeegyeztethető. Deák Ferencz is keményen elitélte a királyi és hétszemélyes tábla magatartását, mert az ifjak műkö­désében nem látta a felségsértő czélzatot. Szögyény-Marich László a Martinovics-féle perbeli eljárás módozataira hivat­kozva, tartózkodás nélkül megmondja, hogy ő is az elmarasz­taló Ítéletre szavazott, de a halál és vagyonelkobzás helyett a több évi börtönbüntetés szelídebb eszközét alkalmazták. Osz­tozott a "Wesselényi Miklós elitélésében is, noha Wesselényi régi jó barátja volt. A »törvényes indokok«, melyek őt e szavazatra bírták, alig állják ki az igazságos bírálatot, mert hiszen Wesselényinek a Szatmár-megyei gyűlésen mondott szavai bár erős támadások a kormány ellen, de felségsértést csak azok láttak bennük, a kik a király személyét és a kor­mányt azonosították. Hogy Kossuthot a Törvényhatósági Tudósítások miatt szintén elitélte a királyi és hétszemélyes tábla, oly régi törvény alapján, melynek a nemzeti haladás minden tényezője ellent mondott, tudva van ; s hogy a kormány mennyire nem vette számba az xíjabb idők követelményeit, az épen a jelen emlék­iratokból látható. A censura jogaihoz való ragaszkodást való­ban nem lehet a. törvényekhez való ragaszkodással igazolni, a mint hogy a XVIII. század utolsó éveitől kezdve évtizedekig soha annak törvényes alapját senki el nem ismerte. Hivatko­zunk Deák Ferenczre, a ki a gondolat- és szólás-szabadságnak nyilt sérelmét látta a Wesselényire ós Kossuthra kimondott Ítéletben, mint erről levelei (Budapesten, 1889) tanúskodnak. Epen ezért kellett az 1839/40-iki országgyűlésen kieszközölni a királyi kegyelmet, a miben Dessewffy Aurél volt a fő közben­járó, mint a jelen mű írója világosan mondja. Kossuth, kinek a fogság népszerűségét roppantul emelte, már akkor úgy tünt fel a kormány előtt, mint a kit folyvást figyelemmel kell kisérni, hogy izgatásai vészt ne hozzanak a hatalom birtokosaira és az országra. Nem a véletlen műve, hogy Landerer lapkiadói engedélye épen akkor volt sürgősen elin­tézendő, hogy Landerer épen Kossuthot nyerte meg szerkesz­tőnek. Szögyény-Marich szerint az a vélemény uralkodott a kormány tagjai körében, hogy ha Kossuth lesz a szerkesztő, a censura megbénítja hatását, Arról megfeledkeztek, hogy a roha­mosan haladó nemzet szivében Kossuth szavai mily olthatatlan tüzet gerjesztenek, a mely azután önmagát táplálja. A »lap­pangó forradalmi mérget«, a melyről Szögyény-Marich szól, nyíltan csak Széchenyi ostromolta, közéletünk irányadó emberei azonban túlzottaknak hitték Széchenyi vádjait ekkor is, később is. mikor a Védegylet tagjai egyre szaporodtak. A teljes közgaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom