Századok – 1903

Történeti irodalom - Szögyény-Marich László (id.) Emlékiratai. Első köt. Ism. V. J. 549

551 TÖRTÉNETI IRODALOM. clasági önállóságra való törekvés újabb aggodalommal töltötte el a kormányt, mely kénytelen volt e törekvést ellensúlyozni. Szögyény-Marich László mint a helytartótanács alelnöke, a tanulmányi bizottság és a könyvbíráló hivatal elnöki tisztét is viselte. József nádorral többször érintkezett, s ennek a nemzet sorsát szívén viselő jó szándékait nemcsak átértette, hanem túlzó magasztalással emlegette. »József nádor — írja az emlékíró — annyira azonosította magát Magyarország érdekeivel, hogy széles e hazában nálánál jobb magyar hazafi nem volt.« E meggyőződés tiszta forrásból gerjedt az emlékírónál, a ki állandóan tapasztalta a nádor jóindulatát ; de hogy Metternichet is erős istápjáúl tartotta nemzetiségünknek, ezt már kevésbbé érthetjük. Bizonyára hatással volt e felfogásra az a kör, a melyben Szögyény-Marich kora ifjúságától fogva élt; ellenben a nemzeti közvélemény erősödése jórészben ismeretlen maradt előtte. így érthető csak, hogy az 1848-iki nagy átalakulások idején oly követelőleg jelentkező nemzeti kívánalmaktól is folyvást idegenkedett. Mint alkanczellár, hű képviselője volt Apponyi György gróf eszméinek, de azok megvalósításában nem mindig értett vele egyet. Az utolsó rendi országgyűlés zajos tanácskozásainak már Apponyi az országgyűlés bezárásával akart véget vetni, mit az alkanczellár korainak tartott, bár Kossuth hatalmas kezdeményét az administrátori rendszer megszüntetése, az örökös tartományoknak kért alkotmány stb. iránt, ő is forradalmi erőszakoskodásnak ítélte. Egy királyi leirattól várt ő is orvoslást, mely azonban a bécsi forradalom következtében abban maradt. Metternich után Apponyi is lemondván, Szögyény-Marich vette át a kanczellária vezetését, s e minőségében fölötte fontos hatással volt az ország ügyeire. Hogy a felelős magyar kormány kinevezése foganatba mehetett, jórészt Szögyény-Marich László közbenjárásának tulajdonítható. Ekkor már mind gyakrabban tanácskozott az országgyűlés vezetőivel s így átértette, hogy a nemzet kívánalmainak a régi felfogás szerinti elfojtását meg sem kísértheti. Igaz, hogy a pragmatica sanctio értelmezése alapján a pénz- és hadügy bizonyos önállóságát huzamos ideig ellenezte s az események kényszerűségét ellensúlyozni törekedett; de más részről tekintetbe vette, hogy az erély és szilárd kitartás sokkal kisebb az udvarnál, semhogy az ország közvéleménye megnyugtatható legyen. Lajos főherczeg István nádort okolta a történtekért, a ki maga is sajnálta, hogy a nemzeti követelések szószólója volt, de — mint mondá — máskép nem tehetett. Szögyény-Marich a mérséklet híve volt, erre kérte Batthyányi, Eötvöst és Deákot is, de az események folyamát