Századok – 1903

Történeti irodalom - Szögyény-Marich László (id.) Emlékiratai. Első köt. Ism. V. J. 549

549 TÖRTÉNETI IRODALOM. körmondataik, alapos próbára teszik az olvasó aesthetikai érzékét és türelmét. ILLÉSSY JÁNOS. Idősb Szögyény-Maricli László országbíró Emlékiratai. Kiadják fiai. Első kötet: 1836—1848 decz. 2. Budapest, 1903. Hornyánszkj-Viktor kny. 8-r. XVII, 2, 276, 2 1. Egy színes arczképpel, négy fénykép-melléklettel és 1 — XXV. okleveles függelékkel. Á mult század első felének történetére nézve nem csekély fontosságúak id. Szögyény-Marich László emlékiratai, melyeket Thallóczy Lajos szerkesztett össze és bocsátott nyilvánosság elé. írójuk kora ifjúságától kezdve előkelő tisztségeket és méltóságokat viselt; 1836-ban személynöki, három év múlva pedig nádori itélőmester, 1840-től kezdve udvari tanácsos és a m. kir. udv. kanczellária referendáriusa, országgyűlési előadó, az újra szervezett helytartó-tanács alelnöke, és 1847-től fogva mint alkanczellár működött az első felelős minisztérium életbeléptetéséig; 1851-ben a birodalmi tanács tagja, majd az alkotmányos élet visszaállításával főispán, főkamarás- és tárnokmester, azután országbíró és a főrendiház elnöke lett. így kiváló szerepe volt különösen a reform-korszak eseményeiben, a melyek hazánk újabb történetére nagy átalakító hatással voltak. Az emlékiratok egyik-másik részletét történetíróink, kivált Horváth Mihály, már régebben ismerték s itt-ott fel is használták ; teljes szövegük azonban csak a jelen kiadásból lett ismeretessé. A szóban lévő kötet mindössze tizenkét év történetét öleli fel, 1836-tól 1848 végéig; de épen azért, mert írója folyvást az események középpontjában élt, rugóikat jól ismerte, többször irányította : följegyzései annál nagyobb érdekűek, mivel Szögyény-Marich László »a rideg valóhoz tartotta magát« s távol igyekezett maradni a pártszenvedélyektől. Nem a hiúság vezérelte tollát; csak arra törekedett, hogy őszinte és igazmondó embernek tartsa az utókor. S e törekvéséről emlékiratainak minden lapja tanúskodik. Nem hallgatja el az újabb felfogással sokszor ellentétes működésének hitelt érdemlő följegyzéseiben nyilvánuló nézeteit, nem takargatja ma már népszerűtlennek tetsző conservativismusát, meg lévén győződve róla, hogy az igazságos kritika Ítélőszéke előtt a közvéleménynyel összeütköző felfogás is kellő méltánylatra számíthat, ha alapja a lelkiismeretes meggyőződés. Lovassy Lászlónak és társainak elitélése a harminczas évek általános felfogásával semmikép