Századok – 1903

Történeti irodalom - Thaly Kálmán: Gróf Eszterházy Antal kurucz generális tábori könyve 1706–1709. – Gróf Eszterházy Dániel tábornok jegyzőkönyve 1708. Ism. Illéssy János 545

548 TÖRTÉNETI IRODALOM. keirűl sineit, karikáit és a liol mi vasat kaphatott, hol lopva, hol erőszakkal kínszeréttetett elvinni, ... a kinek valami eladni való jószága volt, azt elröjtette, mesterember a munka előtt elbujt, inkább hevert és koplalt, hogysem azért dolgozott volna.« Csuda-e. ha az elnyomorodott földnépe odahagyva mindenét, hajlékát, erdőkbe, vadonba bujdosott, s csak a falusi bírákra bocsátott szigorú fenyegetőzésekkel lehetett megakadályozni, hogy az egész messze környék el ne széledjen? Nem egyszer megvallja »a Dunán túl való földnek főgenerálisa és commendánsa, nemkülönben mezei generális marschallus«, hogy mily nehezen kormányozta és tudta hűségben tartani a Dunántúlt. »Hacsak ezen földnek — úgymond — hozzá szokott sinceritása, földségbeli született vérsége nem accédait volna«, — bizony maga is kiszorult volna a Dunántúlról. De ha a vármegyék félénk tartózkodása, a labanczok és kuruczok közti ingadozása még kimagyarázható és menthető is, egyenesen szégyenletes és megvetésre méltó a fegyveres katonaság gyávasága. »így szokott a mi magyar nemzetünk édes hazája mellett fegyverkezni, a ki az árnyékátúl is megijjed az ellenségnek.« Mikor Balogh Ádám Körmendnél vereséget szenvedett, »szokás szerint eloszlottak katonái.« A Zala vármegyéből kiállított vitézlő rend hősiességére jellemző, hogy »majd prover hiúmnak tartatik, hogy Szaladj vármegyéből valók.« Heister 1709 julius-havában a Bába vidékét hatalmába kerítvén, általános lett a fejetlenség, s miként Antal úr panaszkodik : »annyira megrémültek némely gyöngeszivű tiszteim, hogy azokat semmire sem applikálhatom, . . . generálisi authoritásomtól nem szorgalmatoskodnak függni, kiki inkább felesége és cselédei mellé szívódik . . . ügy szóval, egy tisztem sincs, kire valamely nevezetes operational folytatását bizodalmasson committálhossam . . . csak a jó Isten tudja, miként lehet megmaradásom . . . úgy látom, hogy a szokatlan, erdőkön való bujdosásra kénteleníttetem fejemet vetnem« . . . Ha egy fővezér ennyire desparátus, elképzelhető, milyen lehetett hadseregének a hangulata! Azonban messzire vezetne, ha az előttünk fekvő könyv tanulságaira még részletesebben kiterjeszkednénk. Mert igaza van a tudós kiadónak, hogy a két Eszterházy tábori könyvében a főtárgyon, a speciális haditörténeten s azzal szorosan összefüggő ügyeken kívül bő aratásra talál a helyrajzíró. kor-és művelődéstörténet kutató is. Épen ezért különös figyelmébe ajánljuk a könyvet e korszak minden búvárának, jóllehet az íródeákok választékosságot szenvelgő, de terjengős, deákkal zagyvált stílusa, végét-hosszát érni nem akaró, kacskaringós