Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 507 személyű mondatszerkezete. — 3. Rogerius egész munkája, mint alább lesz alkalmam kimutatni, levél a praenestei püspökhöz. Már pedig levélben épen nincs helyén az olyan mondat, mint a »Lector si vaJeat« . . . stb. A czímzetthez levélben így fordulni nem lehet. Ezt az ügyes, gyakorlott stilista Rogerius el nem feledhette. — 4. Azonfelül az egész mondatnak nincs értelme, nincs benne ratio sufficiens. Mit is akarhatott volna vele az író? Hiszen nem az volt szándéka, hogy azért tüntesse föl a nép és a király között uralgó gyűlölséget, hogy az »olvasó« megitélhesse, ki volt a hibás; kinek volt, vagy kinek nem volt igaza ? Az író csak azt a mélyreható szakadást akarta megmutatni, mely a király és a nép között tátongott és a mely oka volt Magyarország vesztének. Ehez pedig épen nem tartozik annak megítélése, ki volt a hibás a gyűlölködés előidézésében, a király-e, vagy a magyarok ! Az a mondat nagyon jól hangzik a későbbi glossa-író, a magyarázó szájában, de ratio sufficiens nélkül szűkölködik magánál az írónál. — 5. Egyenes ellenmondás volna ez a mondat Rogerius szájában. Előljáró beszédében határozottan kijelentette, hogy nem akar senkit sem vádolni. Óvja az olvasókat, hogy ők se gondoljanak erre, ne fogják föl hamisan az író szavait, ő csak Magyarország romlásának legmélyebb okát akarta megmutatni Fölszólíthatná-e most, a gyűlölség okainak leírása után olvasóit az ítéletre, ellenmondás nélkül? Ezáltal épen az történnék meg, a mitől az óvatos író annyira tartott, hogy az ő munkája alapján megítélnének, megszólnának valakit azok közül, kiknek jóindulatát nem igen szívesen vesztette volna el. Interpolatiónak tartom továbbá az egész XIII-ik fejezetet : »Interloquium ad continuandam narrationem. His interpositionibus expeditis, scriptor stylum dirigit ad tractandam inceptae materiae prosecutionem. Et si qui ipsum lingua mordere voluerint toxicata, dicentes, quod interpositiones huiusmodi nil ad rem pertinerent et bene poterat esse sine illis, non est verum, quia haec discordia potissimus fomes fuit, quare Hungaria sic velociter est destructa.« Okaim a következők : 1. Épen úgy, mint az előbbi mondatban, itt is teljesen elüt a mondatszerkezet Rogerius szokásos irályától. Itt is scriptor-vó\ van szó, itt is hiányzik a megszokott első személyű beszéd. — 2. Ezek a mondatok sem illenek levélbe. Levélben az író így nem beszélhet. — 3. Az egész fejezetnek a többitől elütő, idegen hangja van. Rogerius tesz ilyen interloquiumokat. Ilyenek példáúl a XVII. és XVIII. fejezetek is: »Pater et Domine, advertite Reverende! Et quia cum multa simul occurrerint. nequeunt die isimül, opportet igi-