Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

508 TUÏtCHÂNYI TIHAMÉR. tur, ut uno dimisso negotio in dicendo, aliud assumatur.« És »Notate igitur« . . . stb.2) Ha mármost összehasonlítjuk ezeknek hangját a XIII-ik fejezettel, lehetetlen nem látnunk a nagy, lényeges különbséget. Milyen más, természetes hangúak a XVII. és XVIII. fejezetek, mennyire elütnek a XIII-ik fejezet czikornyás, keresett beszédétől. Ebben szinte szemmel láthatólag jelenik meg a glossa-író, az interpretator okoskodó hangjával, azokban az író egyszerű, közvetlen, természetes irálya nyilatkozik meg. Azonfelül az egész fejezet teljesen fölösleges ismétlés. A miről itt szó van, megmondta már Rogerius a IV-ik fejezetben, csakhogy sokkal egyszerűbben, természetes hangon. Hasonlítsuk össze tehát a két helyet, a parallel mondatokat egymás mellé állítva. IV. fej. XIII. fej. Licet digressionem faciam ali- . .. si qui ipsum lingua mordere quam, tarnen, ut legentes intel- voluerint toxicata, dicentes, quod ligant et audientes non ignorent interpositiones huiusmodi nil ad destructionis Hnngariae funda- rem pertinerent et bene poterat mentum . . . esse sine illis, non est verum, quia haec discordia potissimus fomes fuit, quare Hungaria sic velociter est destructa. . revertar quantocius ad His interpositionibus expedistylum materiae prosequendum. tis, scriptor stylum dirigit ad tractandam inceptae materiae prosecutionem . . . Az ellentét a kétféle irály között nagyon is szembetűnő. A IV-ik fejezetben Rogerius beszél, fölismerhetjük szokott hangját ; a XIII-ik fejezet ismétli minden ok nélkül, de annál czifrábban a IV-ik fejezet gondolatát . . . Minden kritikai megfontolás arra az eredményre fog vezetni, hogy ezt a két helyet nem írhatta ugyanaz az író. Hegy hogyan került e két interpolatió a szövegbe, annak magyarázata igen könnyű. A munka valamelyik tudós olvasójának, vagy recensensének föltűnt, hogy Rogerius előadta a király és a nép között uralkodó gyűlölséget, fölhozva pro és contra ennek okait, de saját nézetét nem mondta ki. Arról megfeledkezett a tudós glossa-író, hogy Rogeriusnak érdekében állott — mint óvatos embernek .— hogy saját nézetéről hallgasson ; elfelejtette azt is, hogy Rogerius kijelentett szándéka ») XVII. fej. 2) XVIII. fej.